Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 112 az alperes a perben nem tudta bizonyítani a rendeltetésszerű joggyakorlást. Az elutasított prémiumigény tekintetében a tanúnyilatkozatok alátámasztották a követelését, mivel a premizált munkavállalók jutalomként megkapták a prémiumot. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta. Figyelemmel a feleket az Mt. 3. § (1) bekezdése alapján terhelő együttműködési kötelezettségre, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményére - amelyre tartalmilag a jogerős ítélet is hivatkozott - a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül következtetett a kereset alaptalanságára. A perben a felperes csupán állította, de nem bizonyította azt, hogy az alperes ígéretet tett a 2001. évi prémium időarányos része megfizetésére. Ezzel szemben a munkaügyi bíróság éppen a tanúnyilatkozatok okszerű értékelése alapján állapította meg, hogy a perbeli időben (2001. évi első felére) az új vezérigazgató változtatott az addigi premizálási rendszeren, és egyéni elbírálás mérlegelés alapján jutalmazásban, illetve mozgóbérben részesültek a munkavállalók. Az adott időszakban prémiumfeltétel sem került kitűzésre. A másodfokú bíróság törvénysértés nélkül vette perdöntőként figyelembe az alperes által becsatolt listát arról, hogy nem minden munkavállaló részesült ebből a juttatásból azok közül, akik korábban prémiumot kaptak. Ezt a bizonyítékot a felülvizsgálati kérelem nem vitatta. A bírói mérlegelést nem érinti, hogy a tanúként meghallgatott egyes munkavállalók véleménye szerint a felperesnek is kellett volna kapnia a jutalomból, illetve a mozgóbérből. Az a körülmény pedig, hogy a felperes is számított a többletjuttatásra, a munkáltatói rendes felmondást nem teszi rendeltetésellenessé, az ezzel összefüggő felperesi felülvizsgálati érvelés nem megalapozott. A rendeltetésellenes joggyakorlást nem az alperesnek, hanem az arra hivatkozó felperesnek kellett bizonyítani, a perbeli bizonyítékok okszerű és életszerű mérlegelés mellett erre nem voltak alkalmasak [Pp. 4. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek., 206. §(1) bek.]. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Összegzés A perben a munkavállaló arra hivatkozott, hogy azért kérte az előrehozott öregségi nyugdíja megállapítását, mert a munkáltató magatartásából arra következtetett, hogy a munkaviszonyát ennek ellenére fenn kívánja tartani. A perben ilyen munkáltatói ígéretet viszont nem tudott bizonyítani, így a nyugdíjasnak minősüléssel indokolt rendes felmondás jogszerű volt.