Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

27. Az ún. védett korban lévő munkavállaló esetében súlyos ok szükséges a rendes felmondáshoz Téves az az álláspont, amely szerint üzemrészek összevonása és egy művezető irányítása alá helyezése olyan körülmény, amely minden további nélkül egymagában megalapozza a védett korban lévő személy munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetését. (Mjv. E. 10.809/2003/1.) A jogvita tárgya és a tényállás A tényállás szerint a munkáltató a védett korban lévő munkavállalóval rendes felmondást közölt átszervezésre és létszámcsökkenésre hivatkozással. A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet Az első és másodfokú bíróság jogellenesnek találta a felmondást, és az anyagi következményeket alkalmazta. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Jogszabálysértésként az Mt. 89. § (7) bekezdésébe ütköző döntésre hivatkozott. Álláspontjának lényege szerint üzemrészek összevonása, és egy művezető irányítása alá helyezése egyben olyan körülmények is, amelyek minden többletfeltétel nélkül lehetővé teszik a „védett korban" lévő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetését. Ezzel összefüggésben az alperes sérelmezte a másodfokú bíróságnak a munkakör-felajánlással kapcsolatos álláspontját. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a tényállást az Mt. 89. § (7) bekezdése, a 87/A. § (1) bekezdés a) pontja és az elvi határozatnak minősülő Legfelsőbb Bíróság MK 10. számú állásfoglalása alapján. Mindezekből helyes jogi következtetésre jutott annak kimondásával, hogy a törvényben megjelölt életkorú munkavállaló esetében bármely munkáltatói rendes felmondási ok esetén a jognyilatkozat akkor jogszerű, ha a munkáltató bizonyítja azt a súlyos okot, amely miatt a munkaviszony fenntartása tarthatatlan lenne vagy aránytalanul súlyos terhet jelentene számára. E jogkérdés tekintetében a jogerős ítélet helytálló érvelése megfelel a jogszabályoknak, a bírói gyakorlatnak és az MK 10. számú állásfoglalásnak. Az alperes tehát téves jogszabály-értelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a létszámcsökkentés és az átszervezés megvalósulásakor az Mt. 89. § (7) bekezdésében lévő többletfeltétel fennállását is meg kell állapítani.