Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 9H Vállalkozási szerződés esetén a vállalt munkáért járó ellenérték meghatározása piaci alku eredményeként jön létre, ami feltételezi, hogy a vállalkozó - jelen esetben a felperes - a gazdasági érdekeit is mérlegelve megfontolt árajánlatot tesz és a megrendelő - alperes - különösen versenyhelyzetben lévő ajánlatok esetén a számára legkedvezőbb ajánlatot fogadja el, és így a találkozó akaratnyilvánítások eredményekéntjön létre a szerződés. A perbeli esetben vitássá vált, hogy létrejött-e a felek között a vállalkozási szerződés, vagyis valamennyi lényeges kérdésben megegyeztek-e a felek. Az építési-vállalkozási szerződések körében a vállalt munkaeredményért járó ellenszolgáltatás és az elvégzendő munka pontos műszaki tartalma olyan lényeges szerződési, tartalmi kellékek, amelyekben a feleknek a szerződés érvényes létrejötte érdekében a szerződés megkötésekor kell megállapodniuk. A perbeli esetben az okiratba foglalt szerződés értelmében a felek a vállalkozó által kivitelezendő munkaeredményt az engedélyes tervekre történő utalással határozták meg, azaz a vállalkozó által megvalósítandó munkaeredmény műszaki tartalmát a tervek határolják körül. A vállalkozási szerződés megkötésének időszakában a műszaki tervek készítése folyamatos volt, azok gyakorlatilag készen álltak, azokból a felperes - saját maga által is elismerten - bizonyos tervlapokat megtekintett. Amennyiben a felperes nem kellő gondossággal tanulmányozta át a műszaki tervdokumentációt, annak alapján nem mérte fel pontosan a vállalt munkaterheket, vagy a munka elnyerésének érdekében tett alacsony, fix összegű ajánlatot, ez az ő üzleti kockázata körébe tartozik. Utóbb az engedélyes tervek teljes körű megismerésének hiányára, azok áttanulmányozásának elmaradására alappal nem hivatkozhat, emiatt nem tekinthető meghatározatlannak a munkavégzés műszaki tartalma. Nyomatékosan vette figyelembe a másodfokú bíróság azt a tényt is, hogy a vállalkozási szerződés megkötését megelőzően a felperes már a munkaterületre felvonult és aláfalazási, szigetelési munkálatokat végzett, így a munkaterülettel, a felújítandó ház műszaki állapotával tisztában volt, azt ismerte. A vállalkozói díjat pontosan meghatározták, azt átalánydíjnak tekintették és miután az áfáról külön nem rendelkeztek, így azt - a következetes bírói gyakorlat értelmében - a kikötött vállalkozói díjban bennlévőnek kell tekinteni, az tehát bruttó összeg. Az előbbiekben kifejtettek értelmében az átalánydíjas vállalkozási szerződés a felek között érvényesen létrejött, a vállalkozó által megvalósítandó munkaeredmény műszaki tartalmát az engedélyes tervek határozták meg, írták körül. A vállalkozói díj kikötése a vállalkozási szerződésekben általában kétféle módon történik. Ha a felek a vállalkozói díjat végleges jelleggel - mint a perbeli esetben is - egy összegben, átalányáron kötik meg, akkor a szerződésteljesítés után a szerződésben kikötött vállalkozói díjon felül csak a tételesen bizonyított, igazolt pótmunkák ellenértéke számolható el. Az átalányáron kötött szerződés jellegzetessége, hogy a vállalkozó az esetlegesen felmerülő többletmunkák kockázatát magára vállalja, ennek fedezetét rendszerint megfelelő tartalékkal kalkulálja, a többletmunkák ellenértékére tehát utóbb sem tarthat igényt. A szerződésben kikötött átalányártól eltérésnek csak a szerződés eredményes megtámadása esetén nyílik lehetőség, illetve akkor, ha a vállalkozó a munkaeredmény egy részét nem teljesíti és emiatt költségei csökkenek. Amennyiben a megrendelő a szerződésben rögzített munkaeredmény egy