Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

97 BDT2007. 1538. nélküli ügyvivő a Ptk. 478. és 479. §-ai alapján igényt tarthat az ügy ellátásával felmerült költségek és a munkadíja megtérítésére. A kirendelt szakértők szakvéleményét elfogadva - tételes felmérés alapján - a felperesnek járó építőmesteri munka ellenértékét 15 932 294 Ft-ban, míg az épületgépészeti kivitelezését 2 302 814 Ftban határozta meg, ebből levonásba helyezte a szakértők által kimunkált javítási és értékcsökkenési költség összegeit, 252 298 Ft-ot, valamint 221 538 Ft-ot. Az elszámolásnál a felperes javára vette figyelembe az alperes által elszállított anyagok értékét és megállapította, hogy a felperest összesen 18 453 087 Ft illeti meg, amelyből levonásba helyezte az átvételi elismervényekben szereplő és az alperes által kifizetettként elfogadott 12 200 000 Ft-ot. A 2001. június 28-i dátummal kiállított számlában írt 3 000 000 Ft-ot figyelmen kívül hagyta az alperes teljesítéseként, miután a felperes ezt a kifizetést tagadta, ugyanakkor ezen a napon 200 000 Ft átvételi elismervény kiállítása mellett került kifizetésre. Életszerütlennek találta, hogy egy napon kétszer történjen pénzátadás és erről két egymástól teljes mértékben eltérő tartalmú irat készüljön. A szakvélemények adatai alapján számított díj- és anyagköltség, valamint az elfogadott alperesi teljesítés különbözeteként jelentkező 6 253 807 Ft és a Ptk. szerinti késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a tervező cég már 2001 februárjában elkészítette az engedélyezési tervdokumentációt, azokat a szakhatóságokkal egyeztette folyamatosan és ezt az anyagot már a felperes is ismerte a szerződés megkötését megelőzően. A felelős műszaki vezető 2001 áprilisában készítette el a költségvetést, amikor már rendelkezésre álltak azok a tervek, amelyeket később engedélyezett a szakhatóság, és amelyben az eredeti elképzelésekhez képest is kisebb volumenű munkavégzés került meghatározásra, mert bizonyos átalakításokat nem engedélyeztek. A felperes a tervek, valamint a helyszín ismeretében adta meg a kulcsrakész kivitelezésre vonatkozó árajánlatát, amelyet elfogadott, miután az más vállalkozóétól alacsonyabb összegű volt. Az építési-vállalkozási szerződés pontos műszaki tartalma mindkét fél előtt ismert volt, azt tervre utalással határozták meg, míg a vállalkozói díjat átalányárban, ezért téves azon első fokú ítéleti álláspont, hogy a felek között a szerződés nem jött létre. Emiatt az elszámolás módját is helytelenül alkalmazta az elsőfokú bíróság, hiszen tételes felmérésre nem kerülhet sor, csupán az eredeti műszaki tartalomhoz képest lehet vizsgálni a kivitelezett munkákat, illetve azt, hogy melyek voltak a pótmunkák. Változatlanul állította, hogy összesen 15 200 000 Ft-ot fizetett ki a felperesnek és az elsőfokú bíróság okszerűtlen mérlegeléssel hagyta figyelmen kívül az elszámolás során a 3 000 000 Ft vállalkozói díj igazolt kifizetését. Az alperes fellebbezése annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja miatt - a kivitelezési munkálatok elvégzésével összefüggő elszámolást nem az átalánydíjas építési szerződés alapulvételével, hanem a szerződés létre nem jöttének megállapítása mellett a megbízás nélküli ügyvitel szabályai alapján végezte el, míg a szerződés alapján az elszámolás a rendelkezésre álló adatok alapján nem ejthető meg, a másodfokú eljárás kereteit meghaladó bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges, ezért az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt.