Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 80 nem pótolható, figyelemmel a Pp. 235. § (1) bekezdésében, valamint a 141. § (1) és (6) bekezdésében foglaltakra. Miután a felperes nem bizonyította a - számlájába beállított - vállalkozói díj jogszerűségét, éppen ezért csak az alperes által elismert és részletekben megfizetett -832 070 Ft-illeti meg. A peres felek szerződésükben az alperesi fizetési késedelem esetére kamatot kötöttek ki, amely rendelkezést kötbérkikötésnek tekinteni a Ptk. 247. § (2) bekezdésére figyelemmel sem lehet. Az eredetileg megállapított havi 20%-os mérték egyébként is nyilvánvalóan túlzott összegnek minősül, ezért számításba jöhetett volna annak bíróság általi mérséklése [Ptk. 301. § (3) bekezdés]. Ezen körülményt a felek észlelték, szerződésüket közös megegyezéssel módosították, és a törvényes mértékű késedelmi kamatfizetésben állapodtak meg. A peres felek szerződésüket a teljesítési (fizetési) határidő letelte - május 15. után módosították május 27-én. Ilyen esetben - a késedelem alatt határidő tűzés esetén - a vélelem az, hogy a módosításban megjelölt új teljesítési határidő póthatáridőnek minősül, amely nem mentesíti a szerződésszegő felet a teljesítési határidő elmulasztásához kapcsolódó jogkövetkezmények viselése alól. A késedelembe eső fél ezért a póthatáridő megállapításától függetlenül az eredeti teljesítési határidő lejártától kezdődően köteles késedelmi kamatot fizetni. A per során azt az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felek szerződésmódosítása visszanyúlt az eredeti szerződésre, ténylegesen az eredeti teljesítési határidő módosítására került sor, annak lejárta után. Ezen bizonyítási kötelezettségének az alperes - felperes tagadásával szemben - nem tett eleget, ezért a bíróság a módosított határidőt póthatáridőnek tekintette (BH1988. 455. számú jogeset). Miután az alperes a szerződésben foglalt teljesítési határidőig - 1997. május 16. az általa elismert összeg erejéig a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért ezen időponttól kezdődően a 832 070 Ft összegű vállalkozói díj után évi 20% mértékű késedelmi kamat fizetésére köteles. Az elszámolás eredményeképpen tehát az alperes vállalkozói díj tőketartozása összesen 9253 Ft. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az első fokú határozatot részben megváltoztatta, az elszámolás eredményeképpen mutatkozó hátralékos tőketartozás és az utolsó teljesítési időponttól kezdődően késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest, míg egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Csongrád Megyei Bíróság l.Gf. 40 177/1998/5.)