Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 78 hogy a felperes számlájában olyan felárakat és munkanemeket számított fel, amelyekre a THE normái alapján nem lett volna lehetősége. A felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest 125 220 Ft, valamint ezen összeg után 1997. május hó 16. napjától a kifizetésig járó időszakra havi 20% kamat, valamint az alperes által eszközölt részfizetések összegei után 1997. május hó 16. napjától a tényleges teljesítésig járó időszakra szintén havi 20% kamat, összesen 110 139 Ft késedelmi kamat és perköltség megfizetésére. Keresetét azzal indokolta, hogy a felek között létrejött vállalkozási szerződés alapján a szerződésben foglalt műszaki tartalmat teljesítette, a tételes felmérés alapján járó vállalkozói díj összegét az alperes csak részben egyenlítette ki, azt is késedelmesen, ezért köteles megfizetni a hátralékos vállalkozói díjat, valamint a késedelem miatt felmerült kamatokat is. Álláspontja az volt, hogy a felek vállalkozási szerződésüket a kamatmérték és az alperesi fizetési határidő vonatkozásában nem módosították és a perbeli munkára vonatkozó egységárgyűjtemény lehetővé tette a felárak, illetőleg a kutatógödör ásás munkanem normaidejének felszámíthatóságát. Az alperes 32 070 Ft után 1997. május hó 16. napjától szeptember hó 8. napjáig terjedő időszakra járó évi 20%-os kamat erejéig a felperes keresetét elismerte, ezt meghaladóan azonban kérte annak elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását. Ellenkérelmét azzal indokolta, hogy a felperes alaptalanul állította be elszámolásába a felárakat és a kutatógödör ásás normaidejét, hiszen ezek felszámíthatóságát a THE normagyűjtemény nem tette lehetővé. Ezért a felperest csak az alperes által elismert 832 070 Ft összegű vállalkozói díj illeti meg a ténylegesen elvégzett munka mennyisége után. Az alperes álláspontja szerint a felek szerződésüket mind a kamat mértéke, mind pedig az alperesi fizetési határidő vonatkozásában módosították, éppen ezért az alperes 1997. július hó 1. napjáig volt köteles teljesíteni. Az ezen időpont előtt teljesített részfizetések nem tekinthetők késedelmes fizetésnek, csak az ezen időpont után eszközölt 32 070 Ft összegű részfizetés, ezért ebben a körben ismerte el a felperes keresetét. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest az elismert tőkeösszeg után járulékai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. ítéletének indokolásában megállapította, hogy a peres felek között vállalkozási szerződés jött létre, amelyben a felperest megillető vállalkozói díj összegét nem átalányárban, hanem utólagos, tételes felmérésre utalással határozták meg. A felperes által készített tételes felmérésből az alperes bizonyos munkanemeket kihúzott, nem tartott felszámíthatónak, éppen ezért alperesi elismerés hiányában a felperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy az elvégzett munka után a számlájába beállított összegű vállalkozói díj illeti meg. A bíróság utalt arra, hogy ezen kérdés megítélése, elbírálása olyan szakértelmet igényel, amit szakértő bevonásával kellett volna tisztázni. A bizonyítási teher a felperesen volt, ezért neki kellett volna indítványoznia a szakértő kirendelését. A peres felek - a bíróság felhívása ellenére - akként nyilatkoztak, hogy nem kérik szakértő kirendelését a perben, ezért a felperes nem bizonyította az általa állított mennyiségű munka elvégzését és az érte járó díjazás jogszerűségét. Az elsőfokú bíróság a határozat indokolásában kifejtette, hogy a peres felek az alperesi fizetési határidő és a késedelmi kamat mértéke vonatkozásában szerződésüket módosították, ezért az alperes a hátralékos vállalkozói díj összegével csak 1997. július 1. napján