Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

75 BDT2003. 903. perbeli meghallgatása során a tanú is megerősítette, hogy tájékoztató jelleggel 300 000 Ft-os díjat közölt az alperessel a felvállalt munkák teljes körű megvalósítása esetére, mégis annak volt érdemi jelentősége, hogy a munkák tételes felméréséről rendelkeztek. Az alperes az utólagos felmérésre irányuló megállapodást megerősítette. A perben készült szakvéleményre is figyelemmel a csak tájékoztató jellegű irányár összege is reális volt. A műszaki tartalom a munkavégzés során részben változott, másrészt a felperes a munkákat félbehagyta és levonult az építkezésről. Ilyen előzmények után kellett a felperesnek tételes elszámolást, felmérést készítenie az elvégzett munkákról, ez alapján illette meg őt a vállalkozói díj. Csupán utalt a bíróság arra, hogy a szerződés létrejöttének hiányában is a ténylegesen elvégzett munkák ellenértékére tarthatna igényt a felperes a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján. Ennek során is a felperes felmérésében, elszámolásában szereplő adatokból, tételekből kellene kiindulni, a felperes kimutatásában foglaltakat figyelmen kívül hagyni ekkor sem lehet. A felperes keresetlevelében tett eleget az utólagos tételes felmérésre vonatkozó kötelezettségének, ekkor valamennyi, a díjat befolyásoló, releváns körülmény ismeretében 322 000 Ft-ot követelt. Az elszámolást az alperes kifogásai nyomán felülvizsgálva megállapítható, hogy abban - 12 000 Ft tervrajzkészítés, 14 400 Ft ebédhozzájárulás - két olyan tétel is szerepel, melyek beállítása indokolatlan. A tervrajz készítésére nézve megállapodás létrejöttét a felperes nem bizonyította, míg a szakértő szerint az elkészült rajz nem tekinthető tervnek, az csupán egy vázlatrajz, így ezután ellenértéket a felperes nem követelhet. A vállalkozó a munkát a Ptk. 391. § (1) bekezdése szerint saját költségén végzi el, ellenkező megállapodás hiányában a vállalkozó teljesítésével szükségképpen felmerülő szokásos költségei megtérítésére - ilyen az ebéd költsége is - igényt nem tarthat. A 26 400 Ft levonása után a 295 600 Ft tekintetében kellett megvizsgálni - különös tekintettel az alperes minőségi kifogásaira is -, hogy reális összegű díjat érvényesít-e a felperes az általa végzett szakmunka, valamint segédmunka után. A követelt díj összegszerűségét a perbeli szakértői vélemény alátámasztotta. Ebből a szakvéleményből csupán annyi következik, hogy a felperes elszámolása a csak tájékoztatóként közölt 300 000 Ft-os díjhoz, valamint a részleges teljesítéshez képest is helytálló, ugyanakkor az irányártól, a szerződéstől eltérő díj érvényesítésére a szakértői vélemény sem ad alapot. így pl. a felek a mindkét oldalon felmerült segédmunka díját is szabadon - csökkentett egységár alapján - állapították meg, ezért a szakértő által erre a munkára kalkulált 800 Ft-os rezsióradíj nem lehetett irányadó. A 295 600 Ft-ból le kell vonni az alperes által biztosított segédmunkások felperes által elismert 52 000 Ft-os díját, a már teljesített 70 000 Ft-ot, így a fennmaradó 173 600 Ft illeti meg a felperest. Az alperes az általa hivatkozott hibás teljesítést, valamint a károkozás tényét nem bizonyította [Pp. 164. § (1) bek.], a szakértői vélemény ezeket a hivatkozásokat nem erősítette meg, erre figyelemmel a szavatossági, illetve kártérítési igénye alaptalannak bizonyult. A késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját támadó fellebbezés ugyanakkor alapos. Tekintettel a felek megállapodására a felperes elszámolási-számlázási kötele-