Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 74 Az alperes kérte a kereset elutasítását. Ellenkérelmét azzal indokolta, hogy a már kifizetett 70 000 Ft-tal a felperesi munkavégzés ellenértéke kiegyenlítésre került, ezért a felperes további vállalkozói díjra nem tarthat igényt. Mindemellett utalt arra, hogy a felperes a kivitelezést hibásan teljesítette és ezzel kárt okozott. A falak görbék voltak, a zsaluzás rendkívül csúnyán sikerült. A hibák miatt a befejező munkák során több anyagot kellett felhasználni, és a munkákra több időt kellett fordítani. A hibás teljesítés miatti kárát 392 500 Ft-ban jelölte meg. Összegszerű meghatározás nélkül nem vagyoni kár megtérítésére is igényt tartott. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 224 000 Ft-ot, valamint ezen összeg után 1999. szeptember 14. napjától a kifizetésig járó évi 20% kamatát és 58 480 Ft perköltséget. Határozata indokolásában megállapította, hogy a peres felek között a vállalkozói díj összege körében egybehangzó akaratnyilvánítás nem került kifejezésre és miután a díj a vállalkozási szerződés lényeges elemei közé tartozik, ezért a szerződés nem jött létre. A felperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt az elvégzett munka díjának megtérítésére. A szakértői vélemény alapján akként foglalt állást, hogy a felperes a helyben szokásosan kialakult 800 Ft/óra rezsióradíj figyelembevétele mellett 154 872 Ft értékű szakmunkát, 140 616 Ft értékű segédmunkát teljesített, emellett 15 000 Ft gépjárműhasználatra tarthat igényt. A felperest kifejtett tevékenysége fejében összesen 310 488 Ft illetné meg, amelyből az alperes már 70 000 Ft-ot megfizetett, így összesen 240 488 Ft-ra tarthatna igényt. A levezetett számítás eredményeképpen a keresetet teljes egészében alaposnak ítélte és annak megfelelően kötelezte az alperest. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Megismételte az elsőfokú eljárás során kifejtett azon álláspontját, hogy a felperest a már kifizetett díjon felül - munkája ellenértékeként - további díjazás nem illeti meg. Ismételten utalt arra, hogy a felperes hibás teljesítésével egyéb vagyontárgyaiban és magában az épületben is kárt okozott. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak mindenben helyes indokai alapján. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését az alábbiak szerint találta részben alaposnak. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban a szerződés létrejöttével, a felperest megillető vállalkozói díj számításával kapcsolatban tévesjogi következtetésre jutott. A Ptk. 205. § (2) bekezdésében írtaknak megfelelően a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A vállalkozói díjban való megállapodás történhet úgy is, hogy a vállalkozó a munka előzetes felmérése után csupán tájékoztató irányárat közöl és a felek utólagos tételes elszámolást rendelnek. Ilyen esetben a díj öszszegének meghatározása utólagos tételes felmérés alapján történik. A vállalkozó a teljesítésről kiállított számlájához mellékeli a felmérést, azt a jegyzéket, amelyből a megrendelő azonosíthatja és ellenőrizheti a ténylegesen elvégzett munkák körét, jellegét, volumenét, esetleg a felhasznált anyagok menynyiségét, értékét. A felperes már az 1999. október 28. napján előterjesztett keresetlevelében közölte, majd a