Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)
57 BDT2005. 1192. léte miatt ugyan bizonyos mennyiségű munkavégzés elmaradt a részéről, azonban az alapzat megléte a tervek módosítását tette szükségessé, és olyan többletmunkák is felmerültek, amelyek az elmaradó munkák helyébe léptek, a mű rendeltetésszerű használata miatt műszakilag mindenképpen indokoltak voltak. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi védekezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes a szerződés alapját képező műszaki tartalmat nem teljeskörűen valósította meg, jelentős mennyiségű és értékű munkát nem kellett elvégeznie a meglévő talapzat miatt. Emiatt csökkentendő az átalányáras vállalkozói díj. Ezen túlmenően a keresettel szemben emelt kifogás útján megtámadta a szerződést egyrészt közös téves feltevésre, másrészt pedig feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással. Álláspontja az volt, hogy a felek a szerződés megkötésekor a szerződés lényeges tartalmát érintő tény, körülmény vonatkozásában tévedésben voltak, hiszen nem tudtak a felállítandó új szobor helyén maradt betonalapzatról. Ha ezt tudták volna, úgy nyilvánvalóan alacsonyabb összegű vállalkozói díjat határoztak volna meg. Az alperes megítélése szerint - figyelemmel a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményére - a szerződésben kikötött vállalkozói díj a tényleges munkaértékhez képest feltűnő aránytalanságot mutat, a végzett munka értéke lényegében már kiegyenlítésre került, további összeget ezen okból fizetnie nem kell. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A szerződés értelmezése kapcsán kifejtette, hogy a felek között létrejött átalányáras vállalkozási szerződés esetén az átalányártól eltérésre csak akkor van lehetőség, ha valamelyik fél az alapulfekvő szerződést eredményesen megtámadja. Álláspontja az volt, hogy a felek a betonalap hiánya, illetőleg megléte tekintetében közös téves felvetésben voltak, ez a tény a szerződés tartalma, illetőleg megkötése szempontjából lényegesnek tekinthető, éppen ezért alaposnak találta az alperes közös téves feltevésre alapított megtámadását. Az eljárás során beszerzett szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes által kivitelezett munkák ellenértéke 337 055 Ft, éppen ezért a felperes által elvégzett munkával az alperes által kifizetett 380 000 Ft arányban áll. Az ítélet indokolása szerint az alperes feltűnő értékaránytalanságra alapított kifogását a bíróság nem vizsgálta, mivel a szerződés megkötésekor még nem állt fenn feltűnő aránytalanság, hiszen csak a kivitelezés során módosult a szerződés műszaki tartalma és csak változatlan műszaki tartalom és szerződés szerinti kivitelezés esetén lehetett volna vizsgálni az értékegyensúlyi viszonyokat. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperes marasztalását 286 000 Ft és járulékai erejéig. Fellebbezésének indokolása szerint a szobortalapzat talajszerkezetében való tévedés a szerződési akarat kialakítása szempontjából nem tekinthető lényegesnek, ezért nem is adhat alapot a szerződés eredményes megtámadására. Álláspontja szerint a kivitelezett munka értékét nem a kisüzemi termelők normagyűjteménye alapján megállapítható rezsióradíja alapulvételével kellett volna kiszámítani a szakértőnek, hanem a felperesre irányadó egységárat kellett volna elfogadnia és alkalmaznia, annak alapján az lett volna megállapítható, hogy a tényleges, tételes felmérés alapján kimunkált vállalkozói díj csak csekély mértékben tér el az átalánydíjtól. A másodfokú bíróság a fellebbezést túlnyomó részben alaposnak találta.
