Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések SS A peres felek a megkötött vállalkozási szerződésükben a felperest megillető vállalkozói díjat átalányár formájában határozták meg. A gyakorlatban a vállalkozói díj meghatározása általában kétféle módon történik. Ha a felek a vállalkozói díjat végleges jelleggel, egy összegben, átalányáron kötik meg, akkor a szerződés teljesítése után a szerződésben kikötött vállalkozói díjon felül csak a tételesen bizonyított, igazolt pótmunkák ellenértéke számolható el. Az átalányáron kötött szerződés jellegzetessége, hogy a vállalkozó az esetleg felmerülő többletmunkák kockázatát magára vállalja, ennek fedezetét rendszerint megfelelő tartalékkal kalkulálja, a többletmunkák ellenértékére tehát utóbb sem tarthat igényt. A számlázott vállalkozói díj - a szerződésmódosításnak minősülő pótmunkától eltekintve - a szerződésben kikötött vállalkozói díjjal egyezik meg, ezt az összeget az esetleg alacsonyabb kiviteli költségre hivatkozással sem a megrendelő nem csökkentheti, sem pedig a vállalkozó nem számíthatja hozzá esetleges többletköltségeit, a többletmunkák ellenértékét. A szerződésben kikötött átalányártól eltérésnek - ahogy azt az elsőfokú ítélet is helytállóan megállapítja - csak a szerződés eredményes megtámadása esetén nyílik lehetőség. Ettől meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a vállalkozó a munkaeredmény egy részét nem teljesíti és költségei emiatt csökkennek. Amennyiben a megrendelő a szerződésben rögzített munkaeredmény egy részéhez, mint vállalkozói szolgáltatáshoz nem jut hozzá, a részbeni nemteljesítés miatt az elvállalt munkák ellenértékét, az ezekre eső vállalkozói díjat sem kell kiegyenlítenie és ezek az átalányárból is levonhatók. A perbeli esetben azonban nem az alperes által kért munkaeredmény maradt el - részlegesen -, hanem utóbb ismertté vált okokból ugyanazt a munkaeredményt a felperes - egyes elmaradt munkamennyiségekkel - elő tudta állítani, az alperes pedig a teljes megrendelt vállalkozói szolgáltatáshoz hozzájutott. Az új, váratlan körülmények egyébként nemcsak költségmegtakarítást jelentettek, hanem többletfeladatokkal és többletköltségekkel is jártak a felperes számára, különös tekintettel a rendkívül szoros teljesítési határidőre is. Összességében a felperes a megrendelt munkaeredményt megvalósította, azt átadta az alperesnek, így a perbeli esetben nemteljesítés nem történt, ami miatt az átalányár csökkenthető lett volna. Ugyanakkor az utólagosan felmerült többletköltségek sem számíthatók hozzá a kikötött díjhoz. A továbbiakban - az elsőfokú bíróság eljárásával egyezően - azt kellett vizsgálni, hogy az alperes kifogásában felhozott megtámadási okok megvalósultak-e. Ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja [Ptk. 210. § (3) bek.]. Téves közös feltevés esetében mindkét félnek ugyanabban a tényben, körülményben kell tévednie, s a téves feltevésnek mindkét fél szempontjából lényegesnek kell lennie. A felperes fellebbezésében helyesen utalt arra, hogy az utóbb megállapított körülmény - a korábbi emlékmű alapzatának megléte - nem okozott olyan ténybeli változást, amely a műszaki feladat, tartalom, valamint a vállalkozási díj, kiviteli költségek szempontjából lényegesnek minősült volna. Ezt támasztja alá a szakvéleményekben szereplő elmaradt munkák költségkalkulációja, amelyek alapján ezen munkálatok ellenértéke 34 000, illetőleg 54 000 Ft-ban számítható. Ez az összeg a szerződéses munka összvolumenéhez, összértékéhez képest csekély nagyságrendű, és akkor még a felperesnek az