Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

51 BDT2005. 1125. jelölt mértékű kamata megfizetésére. Kimondta, hogy az I. rendű alperes fizetési kötelezettségének az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül köteles eleget tenni, míg a II. rendű alperes a felperesnek akkor köteles teljesíteni, ha a marasztalási összeg az I. rendű alperes vagyonából nem hajtható be. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az I. rendű alperes viszontkeresetét elutasította. ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a kivitelezés nem teljes mértékben a szerződésben írt módon történt meg, hanem attól a felek az I. rendű alperes egyedi utasításai alapján eltértek. Vállalkozói díj mértékének megállapításánál az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy a felek között 2001. szeptember közepéig nem volt vita a felperesi teljesítéssel és a vállalkozói díjjal kapcsolatban, csak a szeptember 19-i, illetve október 5-i számla kibocsátását követően vitatta az I. rendű alperes a felperes teljesítését. A vállalkozói díj megállapítása érdekében a bíróság szakértőt rendelt ki, kinek feladatává tette annak megvizsgálását, hogy a kivitelezés során a felek mennyiben tértek el a szerződésben írtaktól, és ez mennyiben befolyásolta a felperes javára járó vállalkozói díjat. Annak ellenére tette ezt, hogy egyösszegű vállalkozói díj kikötésére került sor, azonban a tervtől való eltérés, az elmaradó és a többletmunkák miatt indokolttá vált a tényleges teljesítés értékének tisztázása. A szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felek az építési engedélytől eltértek, így az árajánlati költségvetés tételei sem lehetnek megalapozottak. Ezért a felperes által elvégzett munkát felmérte, megállapította, hogy a felperest megillető jogos díjazás mértéke 84 832 283 Ft, ebből 381 236 Ft levonását látta indokoltnak az alperes által vitatott tételekre. így a díjazás összege 84 451 048 Ft-ban határozható meg. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt elfogadta, bár az I. rendű alperes a szakértő megállapításait vitatta. Figyelemmel azonban arra, hogy a szakértő a vélemény előterjesztését követően meghalt, az elsőfokú bíróságnak nem volt lehetősége arra, hogy a szakértőt az alperesi kifogásokra nyilatkoztassa. A szakvéleményt ítélkezése alapjául elfogadta. Ezt azért is tette, mert az I. rendű alperes 2001. november 26-án nem vitatta azt, hogy a felperes követelése 16 000 000 Ft-ot tesz ki. Az I. rendű alperes érvelése lényegében olyan tényekre vonatkozott, melyek többnyire nem szakértői bizonyítás körébe tartoznak. Új szakértő kirendelésén túlmenő egyéb bizonyítási indítványt azonban nem terjesztettek elő. Az elsőfokú bíróság az alperesek beszámítási kifogásából 400 000 Ft kötbért látott megalapozottnak, figyelemmel arra, hogy a szakértő véleménye szerint, mintegy másfél hónapos teljesítési határidőcsúszás vezethető vissza az I. rendű alperes késedelmes tervszolgáltatására, illetőleg a terv módosításaira. A 2001. szeptember 17-e és november 27-e közötti időszakból az elsőfokú bíróság 20 napot tekintett a felperes terhére róható késedelemnek. Napi 20 000 Ft kötbér figyelembevételével erre az időszakra 400 000 Ft kötbér beszámítását látta indokoltnak. A felperes javára a szakvélemény alapján járó 84 832 283 Ft-ból az elsőfokú bíróság levonta a 400 000 Ft kötbért, illetve az alperes jogos kifogása címén elszámolandó 381 236 Ft-ot. így álláspontja szerint a felperest 84 051 047 Ft illeti meg a szerződés alapján, melyből a felek 610 00 000 Ft megfizetését nem vitatták. A fennmaradó összeg 23 051 047 Ft, melynek megfizetésére az elsőfokú bíróság az alpereseket egyetemlegesen kötelezte a Gt. 90. § (1) bekezdése és a 101. § (1) bekezdése alapján.