Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 52 AIII. rendű és a IV. rendű alperesekkel szemben előterjesztett kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság azért utasította el, mert álláspontja szerint a felperes a perben nem bizonyította, hogy az engedményezési szerződés létrejött. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű és a II. rendű alperes jelentett be fellebbezést. Kérték, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a keresetet utasítsa el, és az I. rendű alperes viszontkeresetének adjon helyt. Másodsorban az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte. A fellebbező alperesek H. L. igazságügyi építési szakértői véleményét vitatták, álláspontjuk szerint a szakértő figyelmen kívül hagyta az építési naplót és a szerződés pontjait. Ezzel alapvető hibákat vétett a felmérési munkálatoknál, az árképzésnél, a létszám meghatározásnál, a számlák ütemezés szerinti megállapításánál. A szakértő a végzett munkákat úgy mérte fel, hogy a felperes által készített felmérési naplót elfogadta akkor is, ha azt az I. rendű alperes vitatta. A felperes nagyon sok tételt elszámolt úgy, hogy az alperes nem rendelte meg az építési naplóban, sem a terv, sem a költségvetés nem tartalmazta. Pótmunkaként érvényesített olyan tételeket, amelyeket a költségvetés tartalmazott. A perben nyitott kérdések maradtak, és ezeket nem lehet azzal feloldani, hogy a szakértő meghalt. Az alperesek álláspontja szerint a késedelem oka nem a tervszolgáltatás késedelmessége volt, hanem az, hogy a felperes az építkezésen nem megfelelő létszámmal dolgozott. Az I. rendű alperes álláspontja szerint megjelölte a felperes károkozó magatartását, és bizonyította az okozati összefüggéseket is. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Pécsi ítélőtábla a fellebbezést az alábbiak szerint találta alaposnak. A fellebbezés annyiban megalapozott, hogy az elsőfokú bíróság az első fokú eljárás lényeges szabályait megsértette, és ezzel összefüggésben a döntés megalapozatlansága is megállapítható, ezért a másodfokú bíróság az ítéletet a Pp. 252. § (2) és (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A hosszabb ideje irányadó bírói gyakorlat szerint lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság a felek részére nem teszi lehetővé, hogy a szakértői véleményre észrevételeket tegyenek. (LB határozatainak hivatalos gyűjteménye 2002/2/790.; BH2003. 389) A feleknek módot kell adni arra, hogy a szakvéleményre észrevételeket tegyenek, a szakértőhöz kérdéseket intézzenek [Pp. 180. § (3) bek., 180. § (2) bek.]. Az észrevételezési, kérdésfeltevési jog nem szenvedhet csorbát abban az esetben sem, ha a szakértő meghal. Miután feltétlenül tisztázandók azok a körülmények, amelyekre vonatkozóan a felek a szakvéleményt támadták, és a szakértő meghallgatása útján már nem tisztázhatók, ilyen esetben más szakértőt kell az ügyben kirendelni. Ezen túlmenően az alperesek szakvéleményre tett észrevételei alkalmasak arra, hogy a szakvéleményt, különösen annak a felperesi járandóság kiszámítására vonatkozó részét kétségessé tegyék. Az elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett volna a szakértői vélemény ellenőrzése körében azt, hogy a szakértő a felperesi járandóság kiszámítása során nem a bírói gyakorlatban kialakult elveket követi.