Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 20 (hatósági engedélyeztetéssel) kapcsolatosan egyes feladatokat magára vállal. Általában a kivitelezésre alkalmas, engedélyes terv hiánya vagy késedelme azonban a joggyakorlat szerint a megrendelő szerződésszegését jelenti, és a közbenső intézkedés elmulasztásának jogkövetkezményeit vonja maga után. Az engedélyes terv hiányában a kivitelező - a megrendelői szerződésszegés miatt - a munkát megtagadhatja, amennyiben viszont a kivitelezést terv nélkül mégis megkezdi - amint arra a gyakorlatban nem egyszer sor kerül -, akkor a terv hiányából eredő kockázatot magára vállalja. A kivitelező alapvető kötelezettsége a tervdokumentáció megvalósítása. A terv lényegében a megrendelő utasítása, ezért a vállalkozót terheli a terv megvizsgálásának kötelezettsége, és ha a terv - vagyis a megrendelő utasítása - célszerűtlen vagy szakszerűtlen, erre a megrendelőt figyelmeztetni köteles. A tervdokumentáció műszaki fogyatékosságai következtében maga a kivitelezett létesítmény válna hibássá, ezért a joggyakorlatban régóta érvényesülő szigorú elvárás, hogy a kivitelező már a szerződés megkötése időpontjában részletesen vizsgálja meg a tervdokumentációt, és tervhiba esetén figyelmeztetési kötelezettségének tegyen eleget: „A kivitelezőtől az építési munkát illetően a kellő szakértelem elvárható, ezért a kivitelező a tervező részéről elkövetett, a megfelelő teljesítést gátló, veszélyeztető körülményekről, tervhibákról a megrendelőt tájékoztatni, figyelmeztetni köteles. Ehhez az szükséges, hogy a megrendelő által rendelkezésre bocsátott tervdokumentációt a szakvállalattól elvárható gondossággal vizsgálja meg. Ha ennek a kötelezettségnek nem tesz eleget, vagy olyan hibát, amelyet kellő gondosság mellett észlelhetett volna, nem ismert fel, vagy erről a megrendelőt nem tájékoztatja, ezzel a jogszabályban előírt kötelezettségét megszegi, és ezért a megrendelővel szemben a kártérítési felelőssége fennáll." (Legfelsőbb Bíróság GK 54. számú állásfoglalás.) b) Az építési szerződés tárgya, a kivitelezés hagyományos területe építmények előállítása. Az építmény szakmai szempontból gyűjtőfogalom: „Építmény a rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz, vagy az azok feletti légtér természetes állapotának tartós megváltoztatásával, beépítésével jön létre" (Étv. 2. § 8. pontja). Az építmények közé tartoznak a különböző funkciót betöltő épületek: lakóépületek, üdülők, igazgatási és irodaépületek, egészségügyi épületek (bölcsőde, kórház), a művelődési és oktatási épületek (iskola, egyetem, színház, múzeum, mozi stb.), az ellátó és szolgáltató épületek (áruház, szálloda), az üzemi épületek (ipari, mezőgazdasági üzemek, műhelyek, raktárak stb.). Az építményekhez tartoznak ezen túlmenően a sportlétesítmények, a közlekedési építmények (közút, vasút, híd, alagút, repülőtér stb.), a közmű és vezetékhálózatok (víz-, gáz-, hő-, villamosenergia-ellátás), és az egyéb ideiglenes létesítmények. Az építmények nemcsak funkcionális szempontból sokfélék, hanem belső felépítésükben is összetett dolgok, építészeti műszaki értelemben különböző alkotórészekből, ún. épületszerkezetekből állnak. Az épületszerkezetek funkcióik szerint tagolódnak: az épületek élettartamát közvetlenül meghatározó primer szerkezetek (alapozás, teherhordóvázak, födémek stb.), szekunder szerkezetek, amelyek élettartama az épületek fele, harmada (például válaszfalak, vízszigetelés, nyílászárók, burkolatok, hideg-melegvíz-vezetékek stb.), és tercier szerkezetek, amelyek élettartama