Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

21 Bevezetés az építési vállalkozási szerződések joggyakorlatához az épülethez képest jelentősen rövidebb, általában könnyen javíthatók, cserélhetők. A szakmai felosztásnak a szavatossági, így a kötelező alkalmassági idő számítása szempontjából szerződési jogi jelentősége is van. Az építmények strukturális összetettségének következménye, hogy a munkaeredmény megvalósítása számos egymástól különböző, önálló építészeti szakterület kölcsönös együttműködését feltételezi. Tágabb értelemben építési tevékenység az építmény megtervezése is: a tervdokumentáció írja elő részletesen az egymásra épülő munkanemeket, elvégzésük módját, illeszkedésüket, tartalmazza munkanemenként a kivitelezéshez szükséges anyagokat, fajtájukat és anyagukat, az anyag és munka becsült költségvonzatát. A tervdokumentációnak az a funkciója, hogy lerajzolja (tervrajz) és szövegesen is leírja (műszaki leírás) az építmény megjelenését, külső és belső tulajdonságait, és azt is, hogy a létesítményt hogyan kell megvalósítani, tájékoztatást nyújt továbbá arról is, hogy hozzávetőlegesen milyen költségvonzattal jár a kivitelezés (költségvetés). A különböző épületszerkezetek kialakítása ezután rendszerint eltérő szakmai felkészültséget kíván meg (például kőműves, asztalos, ács, burkoló, épületgépész stb.), így rendszerint a kivitelező építési vállalkozások szakosodnak, és a létesítményt a szakosodott kivitelezők együttese képes megvalósítani. A kivitelezéshez ezen túl építési anyagokra, előre gyártott, beépítésre kerülő termékekre, berendezésekre is szükség van, amelyek előállítását ugyancsak szakosodott építőipari, gyártó vállalatok végzik (például nyílászárók, födém elemek, tégla és cserépipari termékek stb.). A jogterület szempontjából az építmények szerkezeti összetettsége és az építési folyamat nagyfokú specializációja azért lényeges, mert a különböző részfeladatok elvégzésére gyakran külön szerződések jönnek létre, vagyis adott létesítmény megépítése szerződések egymásra épülő láncolatát feltételezi. A bonyolultan kapcsolódó szerződéses hálózatban több szerződéstípus is érintett lehet, így a tervezési, építési vállalkozási és alvállalkozási szerződések, az anyag beszerzésével összefüggésben adásvételi, fuvarozási szerződések, amelyekhez kapcsolódnak az építkezés megszervezésére irányuló szerződések. c) Az építési jogviták egyik jellemző sajátossága, hogy a munkaeredményt a különböző szakosodott vállalkozók és más közreműködők időben és logikai szempontból egymáshoz illeszkedve hozzák létre. A jogi szempontból elkülönülő, és mégis összefüggő szerződéseknek különböző strukturális kapcsolódásai alakulhatnak ki, amelyek együttes kezelése nem egyszerű feladat. Legegyszerűbb esetben a megrendelő külön-külön köt vállalkozási szerződéseket az egyes szakmák képviselőivel (a tervezővel és a különböző kivitelezőkkel), a szükséges anyagot szintén a megrendelő vásárolja meg és beépítésre átadja a vállalkozónak. Ilyenkor a vállalkozók között nincs szerződéses jogviszony, a szerződések a megrendelő kezében összpontosulnak. A munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően tevékenykedő több kivitelező tevékenységét a megrendelő köteles összehangolni, a munkák gazdaságos, folyamatos feltételeit megteremteni. Ha a megrendelő e kötelezettségét nem képes megfelelően teljesíteni, és ezáltal a különböző kivitelezők egymás munkáját akadályozzák, a megrendelő közbenső szerződésszegést követ el, amelynek jogkövetkezményeiért felelősséggel tartozik. Más kérdés, hogy a kivitelezőknek az összehangolt munkavégzésre ilyenkor is fel kell készülniük, nem