Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 168 esetében a megrendelő nem fogadhatja el a szétrepedezett oszlopokat, azokra 30­40 cm-enkénti acélpántok szerelését, ezek az oszlopok ugyanis így alkalmatlanok. Kérte annak értékelését, hogy az alperes nem készített tetöfóliát, ennek pótlása is csak úgy lehetséges, ha a meglévő tetőszerkezetet elbontják. A méretbeli eltérések miatt sem tartja elképzelhetőnek a hiba más módon történő elhárítását, mint a tető teljes elbontásával és annak újraépítésével. Állította, hogy az alperes pótmunkaként olyan tételeket számolt el, amelyek az eredeti vállalás részét képezték. Emiatt pótmunka címén 9 447 636 Ft díjban része­sült, amely összeggel jogalap nélkül gazdagodott. A szerződés késedelmi kötbérre vonatkozó kikötése alapján 25 000 000 Ft-ot követelt. Ebben a körben arra hivatko­zott, hogy a polgármester képviseleti jog hiányában tett 2001. július 11-én szerző­dési nyilatkozatot. Nem történt meg az alperes részéről a szerződés 2001. augusztus 31-ig történő teljesítése sem, figyelemmel arra, hogy a létesítmény a tüzivíz-tározó nélkül nem üzemelhetett, ez pedig még 2001. október 19-én sem volt a helyszínen. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, a megrendelő nem rendeltetésszerűen gyakorolta a szavatossági jogait, az egyéves utó felülvizsgálati eljárás során megállapított hibák kijavítása ugyanis megkezdődött, és jelenleg sem zárkózik el a hibák természetbeli kijavítása elől. A kereset azért is megalapozatlan, mert a hibás teljesítésből eredő szavatossági igények érvényesítésének sorrendjét a Ptk. meghatározza. A jogosult mindenekelőtt kijavításra vagy kicserélésre tarthat igényt, más szavatossági igénnyel csak akkor élhet, amennyiben a kijavítást a köte­lezett nem vállalja. Állította, hogy az általa végzett pótmunkák nem a tervekben előirányzott mennyi­ségek túlteljesítéséből adódtak. A pótmunkákról részletes költségvetést készített és azt megküldte a felperes képviselő-testületének. A tételes elismert munkákra vele a felperes szerződést kötött, majd a vállalkozói díjat kifizette. A kötbérigénynyel kap­csolatban kiemelte, a szerződés létrejöttekor a két hónapos csúszás jelentős volt, mert szeptember 25-i kezdés esetén december közepére tető alá hozhatta volna az épületet és téliesítve folytathatták volna a munkákat. A november végi kezdés miatt csak az alapozás készülhetett el és a téli hónapok kiestek. További akadályt jelentett a késedelmes tervszolgáltatás, a külső közművek késedelme és a konyhai rész módo­sítása. Az elsőfokú bíróság ítéletével 13 954 210 Ft és ennek 2001. szeptember 1. napjá­tól járó kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet el­utasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem köteles elfogadni az alperes kijavításra tett ajánlatát, ugyanakkor nem tarthat igényt magasabb összegű kijavítási költségre, mintha ezt a munkát a vállalkozó végezné el. A GK 47. állásfog­lalás II. pontja értelmében a hiba kijavításának várható költségét a felperes követel­hette annak ellenére, hogy a kijavítás még nem történt meg, az alperest a kijavítás előre látható, indokolt költségeiben kellett marasztalni. A kijavítás költségeit, vala­mint az ezt követően fennmaradó értékveszteség miatti kár összegét az elsőfokú bí­róság a felül véleményben foglaltak alapján határozta meg. A pótmunka tekintetében elfogadta az alperes álláspontját, ezért a vállalkozói díj visszafizetése iránti keresetet elutasította. Megállapította, hogy a polgármester a felperes törvényes képviselője­ként jogszerűen járt el 2001. július 11-én a szerződés módosítása során, az általa

Next

/
Oldalképek
Tartalom