Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 152 azok megakadályozzák (ellehetetlenítik) a rendeltetésszerű használatot. Nem tagad­ható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot. A Ptk. 405. § (3) bekezdése értelmében határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerző­désben előírt határidőn belül, illetőleg határnapon megkezdődött, kivéve, ha a meg­rendelő a szolgáltatást nem vette át. Az átvételi eljárás megkezdésének a napja a teljesítés időpontja, ha a megrendelő alaptalanul tagadja meg az átvételt. Az alperes a 2003. szeptember 19-i jegyzőkönyvben három olyan rendeltetésszerű használatot akadályozó hibát jelölt meg, melyre figyelemmel - a tényleges birtokba­vétel és üzemeltetés ellenére - állította, hogy az átvétel megtagadása részéről jog­szerű. A néhány nap múlva, 2003. szeptember 24. napján felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a három hibából az 1. és 3. alatt megjelölt műszaki hiányosság a felperes érdekkörén kívüli volt, a 2. pont alatti - a próbaüzem során később felme­rült - hiba esetében pedig a felperes a kifogás közlésének napján azonnal intézkedett annak kijavításáról. Az átvétel megtagadására alapot adó hiba már szeptember 19-én sem állt fenn. Ezt erősíti az a tény is, hogy az alperes augusztus 20-án ténylegesen birtokba vette a létesítményt, és azóta az folyamatosan üzemel, sőt a próbaüzem so­rán szeptember 12. napját követően egy sportrendezvényen a sportberendezéseket kipróbálták. Az előbbiekre figyelemmel a műszaki okokat értékelve helytállóan álla­pította meg a szakértő, hogy a próbaüzemet már 2003. szeptember 19-én eredménye­sen le kellett volna zárni. Mivel alaptalanul tagadta meg a megrendelő az átvételt, a teljesítés időpontja az átadás-átvételi eljárás (próbaüzem) megkezdésének napja volt. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes a perbeli szerződést 2003. augusztus 19-én teljesítette. Az objektív késedelem így június 30-tól augusztus 19. napjáig, mindösszesen 50 napig tartott. Megjegyzi az ítélőtábla, az, hogy az al­peres a létesítményt augusztus 19-én birtokba vette és a nagyközönség számára üze­meltette, nyomatékosan utal arra, hogy a létrehozott műnek rendeltetésszerű haszná­latot gátló hibája nem volt, önmagában ez alapján is a munka teljesítésének joghatásai megállapíthatók lennének (GKT 92/1973. állásfoglalása). Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kötbér felróható szerződés­szegés esetén járó kártérítési átalány szerepet betöltő mellékkötelezettség, ennélfog­va a felperes a felróható késedelem alól magát kimenthette. A kötbérfelelősség alóli kimentés körében a bizonyítást az elsőfokú bíróság nem hivatalból folytatta, hanem a szakértői bizonyítás a felperes erre vonatkozó kifejezett bizonyítási indítványa alapján került elrendelésre. A kimentéses bizonyítás körében valójában a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az érdekkörén kívül felmerült akadályozó körülmé­nyek ténylegesen mennyiben hátráltatták összességükben a szerződési határidő (jú­nius 30. napja) betartását, műszakilag milyen tartamú késedelmet indokoltak. Nem az a kérdés tehát, hogy az akadályoztatás hány napig állt fenn (pl. a munkaterület­átadási késedelem, illetve a téli időjárás miatti késedelem), hanem az, hogy mennyi az okozati összefüggésbe hozható kimentett késedelem, az akadályoztató körülmé­nyek hány napi kimentést indokolnak. Lehetséges ugyanis, hogy az akadályok miat­ti lemaradás utóbb megfelelő munkaszervezéssel behozható, vagy a csúszás a telje­sítési határidőbe eleve belefér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom