Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

153 BDT2007. 1627. A perbeli szakértői vélemény a kivitelezést akadályozó körülményeket aggálytalan műszaki értékelés alapján helytállóan határozta meg. Az épület helyszínének áthelyezése, az áttervezés, az újabb engedélyeztetés, a munkaterület átadásának késedelme mind a felperes érdekkörén kívüli kimentésre alkalmas ok. Tény, hogy a megrendelő ún. közbenső intézkedésének - a munkaterület átadása - késedelme miatt nem tudta a felperes a létesítményt a tél beállta előtt megfelelő készültségi fokig felépíteni, így a téli időjárás miatti akadályoztatás adott esetben nem volt előre számítható. Az akadályoztatás számított időtartama a szakértői vélemény szerint 97 nap volt. Maga a felperes a 2003. június 10-én átadott I. számú szerződésmódosításban az előzetes akadályoztatás ismeretében azonban úgy nyilatkozott, hogy 2003. augusztus 19. napjáig a szerződést teljesíteni tudja, vagyis a lemaradást részben behozta. A bírói gyakorlat szerint a vállalkozó a késedelmének kimentése céljából nem hivatkozhat sikeresen (ismételten) olyan akadályokra, amelyek a szerződés módosítása előtt merültek fel, illetve azokra a körülményekre, amelyek ismeretében módosítási javaslatában konkrét időpontot jelölt meg a szerződés befejezési határidejeként (BH1986. 286., BH2006. 50.). Az akadályoztatás teljes időtartama helyett a kimentéssel érintett időszak 2003. augusztus 19-ig tarthatott. A felperes azonban a szerződést - a korábban kifejtettek szerint - augusztus 19-én ténylegesen teljesítette, az 50 napos késedelem alól tehát magát teljes egészében kimentette, az alperes késedelmi kötbér fizetésére irányuló beszámítási kifogása alaptalannak bizonyult. A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Szegedi ítélőtábla Gf. I. 30 196/2006.)