Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 140 ján úgy foglalt állást, hogy az nem tartalmaz egyetlen olyan hibát sem, amely a létesítmény rendeltetésszerű használatát akadályozta volna és az átadás-átvétel meghiúsítását indokolná. A Cs. és Társa Kft. a felperes közreműködője volt, és miután az alperes a késedelemre alapított kötbérigényét a felperes felé bejelentette, a vállalkozó a továbbhárítási igényét levélben haladéktalanul jelezte alvállalkozója felé. Az alperes által hivatkozott levélnek ilyen összefüggésben van csak jelentősége, önmagában ebből a felperes szerződésszegésére, a kötelezetti késedelemre megalapozottan következtetni nem lehet. A lift építési engedélyének beszerzésével összefüggésben abból kellett kiindulni, hogy a Ptk. 403. § (3) bekezdése - eltérő megállapodás hiányában - a munka elvégzéséhez szükséges hatósági engedélyezési eljárás megszervezését, továbbá a hatósági engedélyek beszerzését a megrendelő feladatává teszi. Amennyiben a megrendelő ezen kötelezettségét elmulasztja, az - a bírói gyakorlat szerint - a közbenső intézkedés elmulasztásának jogkövetkezményeit vonja maga után (GKT 65/1973. számú állásfoglalás). A perbeli esetben az alperes arról tájékoztatta a pályázókat - köztük a felperest -, hogy a szükséges engedélyekkel rendelkezik, az építési engedélyt az egész építési terv vonatkozásában megadták. Ezzel szemben a liftre külön építési engedélyt kellett volna kiadni, ami elmaradt. A kiadott építési engedélyből azonban - a beavatkozó megfogalmazása szerint - egyértelműen nem derült ki senki számára, hogy a liftre külön kell az építési engedély. A felperes utóbb azonos műszaki paraméterekkel, de más alvállalkozó bevonásával más gyártású liftet épített be, az új liftre a felperesnek újabb építési engedélyt kellett volna kérnie. Tény, hogy a lift üzembehelyezési eljárása az építési engedély hiánya miatt hiúsult meg, azonban a szakértői vélemény értékelése szerint ez mindegyik felet érintette, az új lift határidőre elkészült, az üzembehelyezési engedélyt pedig a hatóság a hiánypótlási eljárás során megadta. Az új lift üzembehelyezési eljárásának elhúzódása egyebekben sem indokolhatta a teljes létesítmény átadásának késedelmét, a létesítményben másik felvonó is működött. A peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes a perbeli szerződést a kikötött határidőben teljesítette, az alperes és a beavatkozó az építőipari gyakorlattól eltérően nem engedett a felperesnek külön hiánypótlási lehetőséget, hanem az ebbe a körbe tartozó hiányokat is a műszaki átadás-átvételi eljárás időszaka alatt javíttatta ki. Az átadás-átvételi eljárás elhúzódását a szakértő véleménye szerint is ténylegesen ez a körülmény okozta. A megrendelőnek ez az eljárása a folyamatos kapcsolattartás, a működő rendelőintézet melletti napi egyeztetések miatt műszaki szempontból racionális lehetett és elősegíthette a hiánypótlás gyorsabb, kevesebb zökkenővel történő lebonyolítását, de nem érinti a kivitelezés befejezési időpontjának jogi minősítését. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 39 500 000 Ft-ra és ennek az első fokú ítéletben írt időponttól járó és ott meghatározott mértékű kamatára felemelte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. (Szegedi ítélőtábla Gf. I. 30 253/2003/6.)