Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

139 BDT2003. 893. I. osztályú minőségben kell teljesítenie, egy ilyen tartalmú szerződési nyilatkozatot csak meg nem engedett, a Ptk. 207. § (1) bekezdését sértő kiterjesztő értelmezéssel lehet olyan egyértelmű rendelkezésnek tekinteni, melyben a kivitelező mindenféle hibától és hiánytól mentes teljesítést vállal magára. Ezt cáfolják egyebekben a 2001. április 17-i építési naplóbejegyzés, majd a május 10-i szerződésmódosítás körülményei is, az akkori műszaki állapot és az elrendelt pótmunkamennyiség ismeretében a közeli - május 31-i, illetve június 15-i - befejezési határidő kizárja, hogy a felek szándéka valóban hiánypótlás-mentes határidő megállapítására irányult. A felek közti viszonyban ezért a Ptk. 405. § (4) bekezdés volt az irányadó: az átvétel nem volt megtagadható az olyan hibák, hiányok miatt, amelyek a létesítmény rendeltetésszerű használatát nem akadályozták. A megrendelőnek az építési szerződések körében arra kell felkészülnie, hogy általában olyan kivitelezés, amely mentes lenne minden hiánytól, hibától nincsen. A Ptk. 405. § (4) bekezdés szabályából következően az a gyakorlat, hogy az átadás-átvétel szokásos menetében a megrendelő hibajegyzéket készít, majd a kisebb hibák elhárítására hiánypótlási határidőt szab. A javítás elvégzését ellenőrzi, és ha szükséges, akkor még a fennmaradt - ugyancsak kisebb jelentőségű - hibák kijavítására esetleg újabb - hiánypótlási - határidőt jelöl meg. A megrendelő rendszerint átveszi az elkészült munkákat, és a hibajegyzékben, közös jegyzőkönyvben rögzíti a rendeltetésszerű használatot nem akadályozó, kisebb jelentőségű hibákat, azok hiánypótlási eljárás keretében történő kijavításához ésszerű határidőt szab. A Ptk. 405. § (4) bekezdése, valamint a GK 48. számú állásfoglalás szerint a jelentéktelen, kisebb hibák együttes előfordulása vagy azok javítása miatt a megrendelő az átvételt akkor tagadhatja meg, ha azok megakadályozzák (ellehetetlenítik) a rendeltetésszerű használatot. A perbeli esetben is annak volt jelentősége, hogy az átadáskor észlelt hibák külön-külön és együttesen megakadályozták-e az egészségügyi létesítmény használatát, vagyis lehetetlenné vált a betegek fogadása vagy sem. Az építkezés befejezése után végzett javítások természetes velejárója, hogy kényelmetlenséget, a használatban fennakadást okoznak, jogi szempontból azonban a teljesítés időpontját illetően csak az olyan hibáknak, hiányoknak volt jelentősége, melyek a rendelőintézet rendeltetésszerű használatát oly mértékben akadályozták, hogy ezzel az intézmény működését lehetetlenné tették. Megállapítható, hogy az egészségügyi intézmény a kivitelezés alatt folyamatosan üzemelt, fogadta és ellátta a betegeket. Az átadás-átvételi eljárás elhúzódása meghatározóan a megrendelő eljárására volt visszavezethető; a III. ütem átadás-átvétele során ugyanis olyan hibajegyzéket állított össze (a létesítmény üzemeltetője bevonásával), melyben részben a perbeli szerződéstől független hibák is szerepeltek, részben pedig a már átvett (teljesített) I. és II. ütemhez tartozó munkarészeket érintették (lényegében összevonták a III. ütem átvételével az I. és II. ütem utó-felülvizsgálatát). Megjegyzendő, hogy az I. és II. ütemhez tartozó munkák az összes felvállalt munkaeredmény 97%-át jelentették, ezek korábbi átvétele, teljesítése megtörtént, a létesítmény folyamatos használata önmagában is ellentmond annak, hogy valóban fennálltak volna a létesítmény rendeltetésszerű használatát megakadályozó hibák. A perben rendelkezésre álló szakvélemény egyebekben az alperes által készített hibajegyzék felülvizsgálata alap-