Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

129 BDT2006. 1416. díjigényét, valamint a részszámlák vonatkozásában a lejárt késedelmi kamat tartozását elismerte, a késedelmi kötbérkövetelésre figyelemmel azonban a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetet terjesztett elő, melyben 329 021 072 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni a felperest. Arra hivatkozott, hogy a vállalkozási szerződés 6. pontja értelmében a felperesnek a létesítményt egy eljárás keretében kellett átadnia a megrendelő részére, a szerződésmódosítás ezt a rendelkezést nem érintette. Nem csak általánosságban fogalmazott meg mennyiségi és minőségi kifogásokat 2002. december 20-án és ezt követően, hanem részletes, konkrét kifogásokat tett, és a késedelmi kötbérigényét is megfelelő időn belül előterjesztette. A vállalkozási szerződés 12. pontja világosan fogalmaz, amikor előírja, hogy a felsorolt dokumentumok nélkül a műszaki átadás-átvétel nem folytatható le, a felperes pedig ezeket a dokumentumokat a megrendelő részére nem adta át. Egy ilyen nagy volumenű beruházásnál indokolt, hogy a felperesnek okiratokkal kell igazolnia a szerződésnek megfelelő teljesítést. Az elsőfokú bíróság ítéletével 144 839 215 Ft, valamint 107 910 465 Ft után 2002. december 20-tól, 36 928 750 Ft után 2004. június 16-tól a kifizetésig a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest, míg az alperes viszontkeresetét elutasította. A Ptk. 405. § (1), (3) és (4) bekezdése értelmében vizsgálta, hogy az építési-vállalkozási szerződést a felperes eredményesen mikor teljesítette. Az építési szerződés akkor tekinthető teljesítettnek, amikor az eredményes átadás-átvételi eljárás megkezdődik; nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibával, hiányokkal összefüggésben, illetőleg kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák során sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot. A jelentéktelen kisebb hiányok, amelyek a rendeltetésszerű használatot nem gátolják, nem szolgálhatnak alapul arra, hogy a megrendelő az átvételt ezért megtagadja. A B.-i Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet kiegészített szakértői véleményét ítélkezése alapjaként elfogadva arra a következtetésre jutott, hogy az alperes szakértői bizonyítással sem tudta igazolni Szeged-Tápé vonatkozásában a 99,2%-os készültségi fokkal befejezett mű esetében a kiépített rendszer működésképtelenségét, a mű rendeltetésszerű használatát akadályozó hiba fennálltát. A 2002. június 28-i szerződésmódosítás során a felek abban is megállapodtak, hogy az átadás-átvételi eljárásokat városrészenként külön fogják lefolytatni. Az elkészült csatornarendszer minden városrészben alkalmas volt a keletkező csapadékvíz összegyűjtésére, befogadására. Tápé városrész esetében önmagában a D terv átadásának hiánya a rendeltetésszerű használatot nem akadályozta. A kifejtettek alapján az alperes az átadás-átvételi eljárás lefolytatását jogos indok nélkül megtagadta, ezért köteles a teljes vállalkozói díj megfizetésére, míg a késedelmi kötbér megfizetésére irányuló viszontkeresete megalapozatlannak bizonyult. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel. A Szegedi ítélőtábla az alperes fellebbezését kis részben alaposnak, nagyobb részben megalapozatlannak találta. Az alperes fellebbezésében alaptalanul támadta az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítását, melynek értelmében a szerződő felek az építési-vállalkozási szerződésüket akként módosították, hogy az egyes városrészek tekintetében különkülön átadás-átvételi eljárásokat tartanak, ez a megállapodás ugyanis a felek között