Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 122 Az alperes fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a felperesnek az alapszerződés értelmében 2002. február 12-én kellett volna elkezdenie a munkavégzést. Utalt arra, a 2002. július 15-i szerződésmódosításban is rögzítették, hogy a kivitelezési munkák kezdési időpontja 2002. február 12. napja volt. Állította, hogy a felperes valamennyi részmunka elvégzésével késedelembe esett, ezért kellett a végső határidőt 3 hónappal módosítani. A műszaki és a pénzügyi ütemterv szinkronba hozása a szerződés szerint a felperes kötelessége volt, újabb ütemterv hiányában az eredeti ütemterv maradt irányadó. Az eredeti ütemterv alapján a felperesi késedelem időtartama, ennek ismeretében a késedelmi kötbér összege pontosan kiszámítható. Álláspontja szerint a vállalkozási szerződés értelmében az egyes késedelmeket a szakaszszámlák benyújtási határidejének időpontja alapján kell kiszámolni. Megerősíti ezt, hogy a kötbér is a késedelemmel érintett munkarész vállalkozói díja alapján jár. Kifogásolta a késedelmi kamatok elszámolását is. Az alperes fellebbezése a per főtárgyát illetően alaptalan, a felperes fellebbezése alaptalan. A kereseti követelés jogalapját, összegszerűségét az alperes nem vitatta, ezzel szemben a beszámítási kifogásában foglaltakra alapítva kérte a kereset elutasítását. A beszámítás során késedelmi kötbérigényt érvényesített, ennek kapcsán a szerződés létrejötte (I.), a késedelem ténye (II.), a késedelem időtartama (III.), a felróható késedelem alóli kimentés (IV.), végül a kötbér összege (V.) kérdésében keletkezett érdemi vita. I. Az alperes álláspontja szerint a munkavégzést a felperesnek már 2002. február 12-én meg kellett volna kezdenie, és mivel ez nem történt meg, ezért 2002. április 8-ig a kötelezett a munkaterületre történő felvonulással késedelembe esett. Ezt az érvelést az ítélőtábla nem osztja. Az alperes törvényes képviselője a polgármester [Ötv. 9. § (1) bek.], képviseleti joga külső harmadik személyek irányában korlátlan. A helyi önkormányzat nevében az 1991. évi XX. törvény 139. § (1) bekezdés d) pontja alapján a polgármester szabadon vállalhat kötelezettségeket (BH2000. 214.). Amennyiben a jogi személy önkormányzat törvényes képviselője közgyűlési jóváhagyás nélkül köt szerződést, úgy ez a szerződő partnerrel való kapcsolatban az önkormányzat belső ügyének minősül, ennélfogva a megkötött ügylet érvényes létrejöttét nem érinti (EBH2000. 194. számú elvi határozat). Más kérdés, hogy a polgármester az önkormányzattal fennálló jogviszonyból fakadó és őt terhelő kötelezettségek elmulasztásáért munkajogi vagy egyéb felelősséggel tartozik. Akifejtettek értelmében az alperes képviseletében eljáró polgármester (alpolgármester) akár már 2002. február elején aláírhatta volna - közgyűlési hozzájárulás nélkül is - a vállalkozási szerződést, ennek jogi akadálya nem volt. A felek azonban az alperes érdekkörében felmerült objektív okok miatt eltérően rendelkeztek, a szerződés aláírása februárban elmaradt, és a közgyűlés jóváhagyását is kikötötték. Az alperes részéről az alpolgármester 2002. április 2-án írta alá a szerződést, és az ekkor tett kiegészítésben úgy rendelkeztek, hogy a szerződés a közgyűlés jóváhagyásával lép hatályba. A Ptk. 228. § (1) bekezdése ugyan le-