Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 112 kötelezettséget, hogy a cső- és egyéb anyagok árát - 118 500 000 Ft + áfa összeget a szerződés aláírásától számított 5 napon belül megfizeti az alperesnek, a teljesítésre azonban késedelmesen, 2000. december 4-én került sor. A követelt 632 547 Ft a késedelem idejére felszámított kamat az alperes álláspontja szerint. A Ptk. 293. §-a úgy rendelkezik, hogy ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett öszszeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. Az alperesi követelés ezért valójában a kifizetésig felmerült kamat összegével megegyező, fennmaradó tőketartozás, amelyet a felperes a Ptk. 389. §-a alapján köteles megfizetni. A bankgarancia csatolásának elmaradása jogosulti késedelmet nem eredményezhetett, mert ebben az esetben nem az alperes, hanem a felperes volt fizetésre köteles. A bankgarancia mint fizetési biztosíték rendeltetése pedig az, hogy az egymás közötti elszámolásokban a jogosultak a követeléseiket érvényesíthessék, illetőleg a kötelezettek a tartozásaikat időben megfizessék. A 2000. április 12. napján kötött szerződés szerint az alperest illető vállalkozói díj 2000. szeptember 1. napja előtt esedékessé vált. A Ptk.-t a kamatfizetés tárgyában módosító 2000. évi LXXXVIII. törvény és az azt módosító 2001. évi LXXXVII. törvény rendelkezéseit a 2000. szeptember 1. napja előtt keletkezett jogviszonyokban is alkalmazni kell. A kamatkövetelés folyamatosan, időszakonként válik esedékessé. A kamatkövetelés időszakonként történő esedékessé válása nem azonosítható a kamatfizetés kezdő időpontjával, amely mindig egy meghatározott időpont. A 2000. szeptember 1. napja előtt keletkezett jogviszonyokból eredő kamat mértéke az esedékesség időpontjától 2001. december 31-ig terjedő időszakra a jogviszony keletkezésének időpontjában hatályos jogszabályok szerinti kamat, évi 20%, a 2002. január 1-től kezdődő és a kifizetés napjáig terjedő időszakra viszont ilyenkor az éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamat jár (Polgári- és Gazdasági Kollégiumvezetők 2002. június 10-11. napján megtartott konzultatív tanácskozásán elfogadott Kollégiumvezetők ajánlása, BH2002/10. szám). Az elsőfokú bíróság tehát a kamatfizetés mértékét helyesen állapította meg, annak megváltoztatására nincs törvényes lehetőség. Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a felperes által fizetendő marasztalás összegét 105 500 000 Ft + áfa, és ennek az első fokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek további 632 547 Ft-ot és ennek 2000. december 4. napjától a mindenkori éves költségvetési törvényben írt mértékű kamatát a kifizetésig számítottan. (Szegedi ítélőtábla Gf. I. 30 367/2003.)