Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

109 BDT2004. 983. költsége 7 443 190 Ft, az elmaradt haszon pedig 141 230 509 Ft. E kártételek összege az elsőfokú bíróság szerint 361 946 582 Ft (helyesen: 406 546 582 Ft), és a felperes ennek megfizetésére köteles a Ptk. 312. § (2) bekezdése, a 318. § (1) bekezdése, illetve a 339. § (1) bekezdése alapján. Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt. Az ítélőtábla a fellebbezéseket az alábbiak szerint találta részben alaposnak. Az alperes szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránt terjesztett elő viszontkeresetet. Igénye alaposságának megállapításához bizonyítania kellett, hogy a felperes szerződésszegést követett el, ezzel kárt okozott, továbbá, hogy a kár és a szerződésszegő magatartás között az okozati összefüggés fennállt. Mindezek bizonyítottsága esetén a felperes a szerződésszegés felróhatósága alól kimenthette magát, vagyis a felróhatóság hiányát a károkozó felperesnek kellett bizonyítania. A szerződésszegés tényének objektív fennállását illetően megállapítható, hogy bár a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 32. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlatkérő ajánlati felhívást, illetőleg az előminősítési eljárással összefüggő hirdetményt csak a szerződés megkötéséhez szükséges engedélyek megléte esetén tehet közzé, a felperes az építési-szerelési szerződés megkötéséhez szükséges létesítési engedéllyel a hirdetmény közzétételekor nem rendelkezett. E magatartása ugyan valóban jogszabálysértő, azonban a felek közötti magánjogi szerződés érvénytelenségét nem eredményezi. A közbeszerzési törvény a jogsérelmek esetére külön fórumot (Közbeszerzési Döntő-bizottság) és külön eljárási rendet ír elő, ahol az eljáró, lényegében közigazgatási szerv a jogsértések esetére határozatában külön jogkövetkezményeket alkalmazhat. A peres felek között érvényesen létrejött szerződés tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy az ajánlattevő alperes az ajánlat megtételekor, majd a szerződéskötéskor is tudta, hogy nem áll rendelkezésre létesítési engedély. A szerződés azzal a tartalommal jött létre, hogy a megrendelő a létesítési engedélyt a szerződéskötést követően szerzi be és adja át a vállalkozónak (szerződés 3.2. pontja). A létesítési engedély hiányáról a vállalkozó tehát tudott, így ez a körülmény a vállalt határidőig a felperes részéről szerződésszegést nem jelenthetett. A szerződés 4. pontjában a Ptk. 403. § (1) és (3) bekezdésében írtakkal összhangban az engedélyes kiviteli tervek átadását a felperes 2000. május 15., illetve június 15. napjáig vállalta, a Ptk. 393. § (1) bekezdése alapján őt terhelő munkaterület átadásra pedig a szerződés 5. pontjában 2000. május 15-ig vállalt kötelezettséget. A Ptk. 277. § (1) bekezdése értelmében a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni. Az a tény, hogy a megrendelő felperes a vállalt határidőn belül az engedélyes terveket és a munkaterületet nem adta át, objektív szerződésszegést jelent, mert elmulasztotta azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon [Ptk. 302. § b) pont]. A munkaterület átadásának késedelme, az engedélyes tervek szolgáltatásának elmulasztása (késedelme) szerződésszegés, amely a GKT 3/1978. számú állásfoglalással módosított GKT 65/1973. számú állásfoglalás szerint az építtetővel szemben a közbenső intézkedés elmulasztásának jogkövetkezményeit vonja maga után [BH1997. 135. számú jogeset].