Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

97 I. Anyagi jogi kérdések Az Áe. 3. §-ának (4) bekezdése értelmében ügyfél az a magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. A perbeli esetben az I. rendű felperesi önkormányzat ügyfélnek minősül, mert az érintett építmény a lebontott villamos-váró helyén megépített fedett váróhelyiséggel, a benne lévő üzlettérrel, előtér és WC helyiség helyiségcsoporttal együtt a közterület-tulajdonos önkormányzat és az építtető II. rendű felperes megállapodása folytán az I. rendű felperes tulajdonába került. Az önkormányzat pedig az 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 9. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében nem vitásan jogi személy. Ezen túlmenően a felperesi önkormányzat helyi közszolgáltatási feladata az Ötv. 8. § (1) bekezdésben foglaltak alapján többek között a helyi tömegközlekedés biztosítása, ezért a tömegközlekedéshez tartozó várakozó helyiségek tekintetében érdekeltsége fennáll. Ebből következően az Áe. 3. §-ának (4) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben az I. rendű felperes ügyfélnek minősül. Az Ét. 38. §-ának (1) bekezdésében foglaltak részben arról rendelkeznek, hogy a szabálytalan építményre fennmaradási engedély kérelemre mikor adható ki, míg a bekezdés utolsó mondata rendelkezik arról, hogy ha az építtető a fennmaradási engedély iránti kérelmet nem terjeszti elő, annak előterjesztésére őt az építésügyi hatóság kötelezheti. Az Ét. 39. §-a továbbá rendelkezik arról, hogy az építési munkával kapcsolatban vagy annak következtében szükségessé vált munkálatok elvégzésére elsősorban az ingatlan tulajdonosát, kezelőjét, használóját kell kötelezni és a (2) bekezdés arról, hogy amennyiben az ingatlan tulajdonosa az építtetőtől eltér, úgy az építtetőt kell a további munkálatokra kötelezni. Végül az R. 19. §-ának (1) bekezdése szerint az építési engedély megadásáról, illetőleg megtagadásáról hozott határozatot írásban kell közölni az építtetővel, és ha nem azonos az építtetővel, az ingatlan tulajdonosával, kezelőjével, tartós földhasználójával, haszonélvezőjével. Az R. 28. § (1) bekezdés a) pontjában és 30. §-ában foglaltak értelmében végül a használatbavételi, illetőleg fennmaradási engedélyt is mindazokkal közölni kell, akikkel az építési engedélyhatározatot közölni kell, így az ingatlan tulajdonosával, az építtetővel, a tartós használóval, haszonélvezővel, illetőleg kezelővel is. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a perbeli várakozó helyiség építmény fennmaradása tárgyában nem csak az Áe. 3. §-ának (4) bekezdésében foglaltak értelmében, hanem az építésügyre vonatkozó eljárási és anyagi jogszabályok értelmében is az önkormányzat mint tulajdonos a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására jogosult volt, e vonatkozásban ügyfélnek minősült. Annál is inkább, mert miként a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében már rámutatott, az Ét. szabályai alapján az építésügyi hatósági engedélyezési eljárás célja kettős: egyrészt biztosítja, hogy az építkezés megfeleljen azoknak az előírásoknak, amelyek a közérdek védelmét szolgálják, de egyben védelemben kell részesíteni az alapvető egyéni érdekeket, így a tulajdonosi és szomszédjogi érdeket is (BH1996. 229 jogeset). Mindezek folytán nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor az I. rendű felperesre vonatkozó alperesi másodfokú határozatot az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot az I. rendű felperesi önkor-