Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 96 engedély iránti kérelem érdemi elbírálása tárgyában az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a II. rendű felperes építtetőre vonatkozó elutasító alperesi döntés, illetőleg a keresetet elutasító első fokú ítéleti rendelkezés jogszerű volt. A tulajdonos önkormányzat vonatkozásában azonban az volt a másodfokú bíróság álláspontja, hogy a KTr. peres eljárás során történt módosítása folytán a tulajdonos önkormányzat a közterület-használat építtető részére való engedélyezésére lehetőséget kapott, és az Ét. 39. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a Korm. Rendelet 19/A. §-ának vonatkozó rendelkezései értelmében a közterülethasználati engedély megadását követően mint tulajdonos jogosult az építményre vonatkozó fennmaradási engedély iránti kérelem előterjesztésére. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve a másodfokú ítélet részbeni megváltoztatását és az I. rendű felperesi keresetet elutasító első fokú ítéleti rendelkezés helybenhagyását, valamint perköltség megítélését. Az alperes álláspontja szerint az Ét. 39. §-ának (1) és (2) bekezdése, illetőleg a Korm. Rendelet 19/A. §-ának (1) bekezdése téves értelmezésével jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az ingatlan tulajdonosa is jogosult az építtető helyett a fennmaradási engedélykérelem előterjesztésére. Utalt arra, hogy ezen értelmezés sérti az R. 29. §-ában foglaltakat is. Kifejtette, hogy az önkormányzat közterület-használati rendelete, mint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. §-ának e) pontjában foglaltak értelmében kötelező érvényű jogszabály, betartása a megalkotó önkormányzatnak is kötelezettsége, attól a közterület tulajdonos önkormányzat sem térhet el. Utalt arra, hogy a szabálytalanul megépített építményre jogszerűen elutasított építtetői fennmaradási engedély kérelem mellett a tulajdonos által előterjesztett kérelem lehetősége a jogszabály megkerülését teszi lehetővé. Az I. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, utalva arra, hogy az önkormányzat képviselő-testülete határozatával az építmény megépítéséhez hozzájárulását és ezzel a közterület-használati engedélyt megadta, az önkormányzati rendelet módosítása folytán az engedély továbbra is érvényes, és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ae.) 3. §-ának (4) bekezdése értelmében nem vitás, hogy mint a közterület tulajdonosa és az építtetővel kötött megállapodás folytán a felépítmény tulajdonosa, továbbá a városi közlekedés miatt a várakozó helyiség tekintetében érintett lévén az ügyben ügyfélnek minősült, ezért a fennmaradási engedély iránti kérelem előterjesztésére is jogosult. Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálva felül. A másodfokú bíróság a lényegében helyesen megállapított tényállásból okszerű következtetésekre jutott, amelyekkel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság egyetértett az alábbiak szerint.