Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 86 mindennemű hely- és kártalanítási igény kizárása mellett le kell bontani. A Kerületi Tanács VB Műszaki Osztálya az 1990. november 9-i döntésével az R. u. - F. u. H. u. - R. u. által határolt terület részletes rendezési tervét jóváhagyta. A részletes rendezési terv szerint a telkek egyesítendők és az N. M. Kft. részére ipari épület építésére használhatók fel. A területfelhasználás érdekében a perbeli ingatlanon álló garázsok bontása iránt építésügyi eljárások folytak. A perbeli ingatlan 1992-ben a Budapest Főváros kerületi Önkormányzat tulajdonába került, majd apportként 1995ben az A. Vagyonkezelő Rt. szerezte meg az R. u. 31. szám alatti ingatlannal együtt. Az F. Kft. 1998. március 17-én, majd 1998. június 29-én kelt levelében közölte, hogy meg kívánja vásárolni az R. u. 31. szám alatti ingatlant, és vételi szándéka a szomszédos, a perbeli ingatlanra is kiterjed. A tulajdonos ezért megkereste az elsőfokú építésügyi hatóságot, hogy a perbeli ingatlanokon álló gépkocsitárolók bontása ügyében intézkedjen, mert az ingatlan az R. u. 31. számú ingatlannal közösen hasznosításra került. Az R. u. 31. számú ingatlanra nagykereskedelmi raktárépület építésére elvi építési engedélyt kértek. Az elsőfokú építésügyi hatóság az 1998. december 7-én kelt határozatával kötelezte a garázsok tulajdonosait, köztük a felpereseket, az ideiglenes gépkocsitárolók elbontására. A határozat indokolása szerint a részletes rendezési terv alapján az ingatlan hasznosítása érdekében szükséges a garázsok elbontása az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 47. § (1) bekezdés e) pontja és 48. § (6) bekezdése értelmében. Az alperes az 1999. február 26-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperesek keresetet nyújtottak be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a részletes rendezési terv a telkek egyesítését és ipari épület építésére való felhasználását irányozta elő. A benyújtott iratok szerint a telekegyesítésre nem került sor, az N. Kft.-nek adott, a perbeli ingatlanra is kiterjedő területfelhasználási engedély 1993. december 31-én érvényét vesztette. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy a fenti tartalommal hatályban levő részletes rendezési terv végrehajtása tenné szükségessé az ingatlanon álló gépkocsitárolók bontását. A határozatokból nem állapítható meg az a településkép, amelynek érdekében szükséges a garázsok elbontása, ezért a bontást elrendelő határozatokat az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak, ezért a határozatok hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az első fokú ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasítását. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Ét. 47. § (1) bekezdés e) pontját, 48. § (6) bekezdését. A területen érvényben levő részletes rendezési terv megvalósítása érdekében került sor a gépkocsitárolók elbontásának előírására. A telkek tulajdonjogának elidegenítésére a megfelelő dokumentumok, szándéknyilatkozatok a per során rendelkezésre álltak, ezért a részletes rendezési terv érdekében foganatosított intézkedés jogszerűsége megállapítható.