Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

87 I. Anyagi jogi kérdések Az elsőfokú bíróság bár a tényállást teljes körűen feltárta, azonban abból téves jogkövetkeztetést vont le. Az elsőfokú bíróság az új eljárásra nem adott útmutatást. Az új eljárásban csak ugyanolyan döntés hozatala várható. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Az alperes észrevételt nem tett. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme alapos, mert a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ét. 47. § (1) bekezdésének e) pontját és 48. § (6) bekezdését megsértette. Az Ét. 47. § (1) bekezdés e) pontja értelmében az építésügyi hatóság elrendelheti - jogszabályban meghatározott esetekben - a település védelme érdekében szükséges egyéb munkák elvégzését. Az elsőfokú bíróság ugyan megállapította, hogy a részletes rendezési terv szerint a perbeli ingatlan és az azzal szomszédos ingatlanok egyesítését a részletes rendezési terv előírta, továbbá a területet ipari épület építésére, mint ipari célú felhasználásra irányozta elő. Ezen ipari célú hasznosításra az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az F. Kft. részéről szándéknyilatkozat állt rendelkezésre, továbbá elvi építési engedélykérelmet is benyújtottak. A terület tulajdonosa az A. Vagyonkezelő Rt. 1996. május 21-én jelentette be az építésügyi hatóságnak, hogy a perbeli ingatlant hasznosítani kívánják, és ezért a gépkocsitárolók bontása ügyében építésrendészeti eljárás lefolytatását indítványozta. Amennyiben a részletes rendezési terv az adott területet ipari célú hasznosításra irányozta elő, az ilyen célú hasznosítást az adott területen ideiglenes jelleggel engedélyezett garázsépületek tulajdonosai nem tehetik vitássá, mert a részletes rendezési tervben foglalt hasznosítás jellegét sem az építtető, sem a bíróság nem vizsgálhatja felül. A részletes rendezési terv szerinti tényleges megvalósítás csak abban a körben vizsgálható, hogy a területfelhasználás érdekében a bontás szükségessége ténylegesen felmerült-e, azaz a területfelhasználási szándék fennáll-e. A terület hasznosítása érdekében maga a tulajdonos nyújtott be nyilatkozatot, csatolta a vevő szándéknyilatkozatát, ezekkel a dokumentumokkal igazolt a területfelhasználási szándék. Nem tehető vitássá és nem vizsgálható, hogy a tényleges megvalósításhoz milyen feltételek kellenek, az adott telkek egyesítésére sor került-e, és a szándéknyilatkozat szerint a részletes rendezési tervnek megfelelő területfelhasználási cél ténylegesen megvalósulhat-e. A kártalanítási igény nélküli bontási kötelezettséggel engedélyezett ideiglenes jellegű építmények bontásának elrendeléséhez elegendő csupán azon körülmény igazolása, hogy a terület tulajdonosa a területet a későbbiekben hasznosítani kívánja, ezért az adott területen álló garázsépületek bontásának szükségessége az Ét. 47. § (1) bekezdés e) pontjába foglalt okból megállapítható. A részletes rendezési tervnek megfelelő tényleges megvalósulás feltételeinek vizsgálata már a területfelhasználás során eljáró hatóságok feladata. Mindezek alapján jogszabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a településkép védelme érdekében szükséges építésügyi intézkedések jogszerűségét nem állapította meg, és hatáskör hiányában vizsgálta a részletes rendezési terv végrehajtása érdekében szükséges intézkedések jogszerűségét a tényleges megvalósítás és a részletes rendezési terv összevetésével. Az Ét. 47. § (1) bekezdés e) pontja értelmében az épífi (k W