Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 84 kérelemben megjelölt és az OÉSZ 4. számú mellékletének 93. pontjában foglaltak mikénti értékelésére vonatkozó jogszabálysértés nem volt megállapítható. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.566/2000.) KGD2005. 78 Szabálytalan építkezés - ha a szabálytalanság más módon nem szüntethető meg - bontással tehető csak szabályossá, méltányosságra a bíróságnak nincs lehetősége (1997. évi LXXVIII. törvény 48. §). A felperes az U. u. 3. szám alatti ingatlanban a „B" jelű épület B/l. lakásának tulajdonosa. Az építtetők a „B" jelű épület építését jogerős és végrehajtható építési engedély nélkül kezdték meg, ezért az építésügyi hatóság a kivitelezési munkákat leállíttatta, és az építtetőket fennmaradási engedély kérelem benyújtására kötelezte. A kerületi önkormányzat jegyzője a 2000. július 12-én kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy az engedélytől eltérő módon, bővítéssel felépített szélfogó és lábonálló előtető építményt bontsa el, az építmény fennmaradását nem engedélyezte. A határozat indokolása szerint az építmény a helyi részletes rendezési terv (RRT.) szabályozási előírásának nem felel meg, a 32/1997. (V. 16.) Önk. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § (1) bekezdése szerint előírt építési vonalon túlnyúlik, a 4 méteres előkert helyett csak 2,9 méter az előkert szélessége. Az alperes a 2000. augusztus 31-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyja. A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. R. Barnabás igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a bontásra ítélt építmény szabálytalanul az előkertbe nyúlik, és sérti az RRT. rendelkezéseit és a R. 5. § (4) bekezdését. Mivel a szabálytalanság más módon nem szüntethető meg, a felperes a szabálytalanság megszüntetését nem vállalta, a bontás elrendelésére jogszerűen került sor. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, a közigazgatási hatóság új eljárásra kötelezését. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az épített környezet védelméről és alakításáról szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 8. § (1) bekezdés a) és e) pontját (helyesen: 8. § a) és e) pontját), 31. § (1) bekezdés c) pontját, (2) bekezdés h) pontját. A jogerős döntés az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 110. § (2) bekezdés b) pontjával ellentétes. A hatóságok nem értékelték azt a körülményt, hogy az előkert szélessége azért nincs meg, mert a telek méretéből a tulajdonosok önkéntesen felajánlottak területet egy gyalogút létesítéséhez. Ezt a körülményt a hatóságnak méltányosságból figyelembe kellett volna vennie. A bontás aránytalanul nagy költséggel