Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 80 KGD2000. 78 Az építési hatóság a tudomására jutástól számított egy éven túl az engedély nélkül vagy attól eltérően épített építmény bontását nem rendelheti el (1964. évi III. törvény 38. §). Az elsőfokú bíróság által megállapított nem vitatott tényállás szerint jelen per tárgya a Budapest, III. kerület 4157 tulajdoni lapon felvett 20.450/2. hrsz. alatt nyilvántartott Jablonka u. 86/B számú ingatlan családi házzal történő beépítése. Az ingatlanra építési engedélyt 1987. július 24. napján kelt határozatával C. József és házastársa kapott. A tulajdonosváltozás kapcsán az építési engedélyt az építésügyi hatóság az F.l V., B. és F. Vállalat nevére átírta. Az ezt követő építéshatósági eljárás a családi ház építése, és ennek kapcsán elvégzett tereprendezési munkák során szomszédos ingatlan telekhatára mentén létesített rézsű, illetőleg támfal megépítésével, fennmaradásának engedélyezésével kapcsolatos. Az elsőfokú építésügyi hatóság 1992. szeptember 15-én kelt határozatával az építési engedélytől eltérően felépített családi ház építmény fennmaradására és használatára az engedélyt feltételekkel megadta. A másodfokú közigazgatási szerv 1993. január 11-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A tereprendezés és támfal tekintetében az elsőfokú hatóság 1993. június 29-én kelt határozatával kötelezte az építtetőt a rézsű visszabontására, az építési engedélynek megfelelő átépítésére. A másodfokú közigazgatási szerv 1994. május 20. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta, majd e határozatát 1995. március 28án kelt határozatával visszavonta és az első fokú határozatot megsemmisítette, az első fokú szervezetet új eljárásra és új határozat lefolytatására utasította. A megismételt eljárás során keletkezett a per tárgyát képező első fokú közigazgatási határozat, amely megállapította, hogy a tereprendezési munkák kapcsán az engedélyezett tervektől 71 cm-es eltérés szükségszerű volt. A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, fellebbezésre az alperes, mint másodfokú közigazgatási hatóság 1995. augusztus 3-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az építésrendészeti bírság kivetésére vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte. A jogerős közigazgatási határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a kerületi bírósághoz. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Megállapította, hogy az alperes helyesen alkalmazta az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 38. § (4) bekezdését, és helyesen állapította meg, hogy az abban foglalt tilalomra figyelemmel a bontás vagy átalakítás jelen építésrendészeti ügyben már nem rendelhető el. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, fellebbezését a másodfokú bíróság nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, kérte annak hatályon kívül helyezését, megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a történeti tényállást pontosan rögzítette, abból azonban helytelen következtetésre jutott. Helytelenül értelmezte az ÉT 38. § (4) bekezdésének utolsó fordulatát, amely