Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 44 A nettó szintterület-követelmény túllépését illetően rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az I. rendű felperes a területi túllépés mértékét nem jelölte meg, márpedig a túllépés mértéke hiányában ezen állítása kétséges, továbbá a közigazgatási iratok között elfekvő, építésügyi tervekből megállapítható, hogy a felső lakószint megközelítésére szolgáló védett terasz és feljáró a lakóterülethez számítása esetén az egyéb célú (eszpresszó, büfé) alapterület-mérték az 50%-ot nem haladja meg. Egyebekben az I. rendű felperes szolgáltató célú egység értelmezésén túl a jogerős ítéletben foglalt bírói mérlegelés mikéntjét sérelmezte, azonban a Legfelsőbb Bíróság már számos esetben rámutatott arra, hogy a bírói mérlegelés felülmérlegelésére csak akkor van mód, ha a tényállás iratellenes, a mérlegelés okszerűtlen, logikai ellentmondásokat hordozó. A Pp. 215. §-ában foglaltak megsértését illetően rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperesek (és I. rendű felperes) mind az első fokú közigazgatási határozat elleni fellebbezésben, mind a keresetlevélben az önkormányzat Altalános Rendezési Tervének (20/1994. önk. r.) megsértését sérelmezték a hozzá tartozó szabályozási előírásokkal egyetemben, és az iratokból kitűnően csak az első fokú ítélet elleni fellebbezésükben jelölték meg a felperesek az ART. szabályozási előírásainak jóváhagyásáról rendelkező önkormányzati rendeletet (147/1994. Kt. rendelet). Az elsőfokú bíróság ítéletében a Pp. 213. § (1) bekezdése szerint döntött a kereseti kérelemről. A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogszabályi rendelkezések és bizonyítékok összevetésével és mérlegelése alapján meghozott döntését hagyta helyben a másodfokú határozatra irányadó Pp. 253. § (2) bekezdésében foglaltak szerint. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a helyesen megállapított tényállásból a másodfokú bíróság a hatályos jogszabályokon alapuló jogszerű döntést hozott, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.500/1998.) KGD2003.193 Az oldalhatáron történő építkezés jogszerű, ha az építésügyi jogszabályok ezt az adott építési övezetben lehetővé teszik, még ha a helyben szokásos építési mód ettől el is tér [253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 35. §]. Az építésügyi hatóság az alperesi beavatkozó részére a B., A. u. 36. szám alatti ingatlanon, annak a felperessel szomszédos oldalhatárán álló egylakásos családi ház építésére 1998. május 14-én kelt határozatában adott építési engedélyt. A felperes nyújtott be fellebbezést a határozat ellen. Az alperes figyelmen kívül hagyta az első fokú határozaton feltüntetett, a fellebbezésre nyitva álló határidőn kívüli időpontban keletkezett fellebbezési jogról való lemondásra vonatkozó nyilatkozatot. A fellebbezést érdemben elbírálva az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Arra hivatkozott, hogy az építtető az építési jogosultságát igazolta, a tervezett építési munka