Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

37 I. Anyagi jogi kérdések Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében az R. 3. § (2) bekezdése megsértését, a helyi építési szabályzat megsértését, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.), valamint az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTEK) megsértését jelölte meg jogszabálysértésként. Az utóbbiak a törvényhely pontos megjelölése nélkül nem voltak felülvizsgálhatók. AIII. rendű felperes továbbijogszabálysértéskéntjelölte meg az R. 3. § (3) bekezdésének és 7. § (l)-(2) bekezdésének jogszabálysértő figyelmen kívül hagyását. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elvi telek-összevonási és -felosztási engedélyt az ingatlan-nyilvántartási térképi állapotához igazodóan adta meg az építésügyi hatóság. A 3 méter széles és 50 méter hosszú teleknyúlvány kialakítása az elvi engedély kikötése és nem kötelező előírása volt. A végleges telekalakítási engedély megadásának azonban feltétele, hogy a beavatkozó ingatlan rendelkezzen olyan teleknyúlvánnyal, amely 3 méter széles és 50 méter hosszú lehet. Ennek meghatározása a felek és a beavatkozó megállapodásától függ, az elvi engedélyezési eljárásban azonban nem volt vizsgálható. Megállapítja a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a III. rendű felperes és a beavatkozó ingatlanaikat megosztva használták, és a beavatkozói ingatlan eddig is teleknyúlványon keresztül volt megközelíthető. Ezt a meglévő állapotot állapította meg az igazságügyi építési szakértő is, azonban a jegyző az elvi engedélyt nem a meglévő állapothoz, hanem a térképi állapothoz igazodóan adta meg. A teleknyúlvány létesítését feltételként írta elő, nem pedig a jelenleg használt úthoz igazodóan állapította meg annak helyét és méreteit. Ebből következően, mivel az elvi engedély a teleknyúlványra, annak helyére kötelező rendelkezést nem tartalmazott, a teleknyúlvány kialakítása a végleges építési engedély megadásának feltétele, annak tényleges helyét a végleges engedélyben lehet megállapítani. Mindebből következően nem sérült az R. 3. § (2)-(3) bekezdésében írt szabály, és nem ütközött az elvi telekalakítási engedély az engedélyt megadó határozat időpontjában hatályos és érvényes rendezési tervekkel sem. Összefoglalva: az elvi telekalakítási engedély a teleknyúlvány vonatkozásban kikötést tartalmazott, nem pedig előírást, ebből következően a teleknyúlvánnyal kapcsolatos kifogásai a felpereseknek nem voltak megalapozottak. AIII. rendű felperes sérelmezte az R. 7. § (1) bekezdése és (2) bekezdés e) pontja szerinti szakhatóság megkeresésének mellőzését. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a keresetkiterjesztés a tárgyalás berekesztése (Pp. 145. §) után érkezett, így nem volt figyelembe vehető. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39 078/2005.)