Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 30 adott elvi építési engedély csak azokban a műszaki kérdésekben köti az építésügyi hatóságot, amelyekről az engedélyben kifejezetten rendelkezett. Az R. 12. § (1) bekezdés a) pontja alapján az építési jogosultság igazolása e körben tehát csak arra vonatkozik, hogy az építtető igazolja, hogy az építési eljárásban ügyfélnek minősül, jogosultsága áll fenn az adott ingatlanon az építés elvégzésére, azonban az elvi építési engedélyezési eljárásban - mivel az engedély építkezésre nem jogosít - nem kell a tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatának igazolása. Az R. 13. § (1) bekezdés d) pontja szerinti tulajdonostársi hozzájáruló nyilatkozat csak a végleges építési engedélyezési eljárásban feltétele az engedély megadásának. Mindezek alapján a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az elvi építési engedélyezési eljárásban nem kívánja meg a jogszabály a tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatának igazolását, és így az adott ingatlanra több elvi építési engedély is kiadható. Az elvi építési engedélyezési eljárásban nem kell vizsgálni a többi tulajdonos vagy építkezésre jogosult személy elvi építési engedélyét. Az adott elvi építési engedély iránti kérelem elbírálásakor az építészeti tervek jogszabályoknak való megfelelőségét kell csak vizsgálni. A már meglévő lakóépület bővítésével, átalakításával kapcsolatban benyújtott elvi építési engedélykérelem tekintetében az építésügyi hatóság a meglévő másik gépkocsi tároló elhelyezésére figyelemmel adta meg az elvi építési engedélyt az alperesi beavatkozók támfal-, garázsépítésére vonatkozóan. A tulajdonostársak közötti vita elvi építési engedélyezési eljárásban nem bírálható el. A közigazgatási hatóság a határozata meghozatalakor hatályos jogszabályok szerintjár el, és közigazgatási perben a bíróság is csak azt vizsgálhatja, hogy a közigazgatási hatóság az eljárása során hatályban volt jogszabályokat az előírásoknak megfelelően alkalmazta-e. Később hatályba lépett jogszabály rendelkezései nem vehetők figyelembe, azok csak a hatálybalépését követően indult eljárásokra vonatkoznak. Mindezek alapján a felperes a fellebbezésében a KTM r. 4. §-ának megsértéseként olyan jogsértésre hivatkozott, amely jogszabályi előírás a közigazgatási eljárás során nem volt hatályban. Az intimitásvesztésre való hivatkozás jelen perben nem bírálható el, ez nem az elvi építési engedélyezési eljárásban vizsgálandó kérdés. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében is tévesen hivatkozott az Étv. 36. § f) pontjának és a KTM r. II. pont 13. § pontjának előírásaira. Mind a törvény, mind a KTM r. II. csak 1998. január l-jén lépett hatályba, és rendelkezéseiket csak a hatálybalépésüket követően indult eljárásokban kellett alkalmazni. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság KfV.V.27.241/1999.)