Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

29 I. Anyagi jogi kérdések alperesi beavatkozó részére megadásra került a közigazgatási eljárásban, a II. rendű alperesi beavatkozó halálával az I. rendű alperesi beavatkozó rendkívüli jogorvoslati kérelme önállóan is elbírálható volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. rendű alperesi beavatkozó halála miatt az eljárás félbeszakadását nem állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 221. §-át, valamint a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a Pp. 215. §-át és a Pp. 235. § (1) bekezdését. A Pp. 215. §-a és a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében közigazgatási perben a bíróság csak abban a jogsértés tekintetében foglalhat érdemben állást, amelyet a fél a keresetlevelében megjelölt, és a bíróság a határozatát nem alapíthatja olyan más jogszabálysértésre, amelyre a fél az eljárás során nem hivatkozott. A felperes sem a keresetében, sem jogorvoslati kérelmében nem hivatkozott arra, hogy az alperesi beavatkozók az építési jogosultságukat megfelelően nem igazolták. A felperes a keresetében az alperes határozatát az építészeti tervek meg nem felelősége miatt és a jogszabály által megkívánt mellékletek hiányára alapítottan tartotta jogszabálysértőnek. A felperes először a szakvéleményre tett észrevételében hivatkozott arra, hogy az alperesi beavatkozók részére adott elvi építési engedélyt végleges építési engedélynek kell tekinteni arra figyelemmel, hogy az alperesi beavatkozók a jognyilatkozat pótlása iránt pert kívánnak indítani, valamint arra, hogy a saját elvi építési engedélyére is figyelemmel kellett volna elbírálni az alperesi beavatkozók elvi építési engedély iránti kérelmét. A felperesnek a szakértői véleményre tett észrevételében foglalt ezen hivatkozás sem minősíthető az alperesi beavatkozók építési jogosultságának hiányára való hivatkozásként. Mindezek alapján tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felperesi keresettől eltérően olyan körülményt is vizsgált, amelyre sem a felperesi kereset, sem a jogorvoslati kérelem nem terjedt ki, ezért eljárása során megsértette a Pp. 215. §-át és a Pp. 235. § (1) bekezdését. Tévedett a másodfokú bíróság abban a kérdésben is, hogy az építési engedélyezési eljárásban vizsgálandónak ítélte a tulajdonviszonyokat és a közös tulajdonra való hivatkozással az építési jogosultságot, ezért tévesen írta elő az új eljárásban a közös tulajdonnal kapcsolatos kérdések rendezését, esetleg a közös tulajdon megosztását és ettől függően az elvi építési engedélyezési eljárás lefolytatását. Az alperesi beavatkozók elvi építési engedély kérelme elbírálásakor hatályban volt R. 12. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az elvi építési engedély iránti kérelemhez csatolni kell az építtető építési jogosultságát igazoló okiratot. Az R. 21. § (6) bekezdése értelmében az elvi építési engedély az építési engedély megadását illetően a 18. § (2) bekezdés keretei között köti az építésügyi hatóságot azokban a kérdésekben, amelyekről az elvi építési engedélyben kifejezetten rendelkezett. Az R. 21. § (7) bekezdése értelmében az elvi építési engedély érvényét veszti, ha a jogerőre emelkedésétől számított egy év alatt az építési munkára nem kérnek építési engedélyt. Az engedély érvénye egy ízben legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha az általános érvényű kötelező hatósági előírások vagy a helyi településrendezési tervek és szabályok időközben nem változtak meg. E rendelkezések értelmében az elvi építési engedély megadása még építésre nem jogosít, a meg-