Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 22 megállapításra került, hogy a tetőt nyolc éve újították fel. A II. rendű felperes nem tudta fényképpel bizonyítani, hogy a felújítás előtt a tetőszerkezet nem tűzfalasán záródott, ezért tanúnyilatkozatokat csatolt állítása igazolására. A felújítás újraindítja a hatóság intézkedési kötelezettségét, ezért a nyolc éve fennálló állapot megszüntetését a hatóság előírhatja, az átnyúlás megszüntetése nem a beavatkozó kötelezettsége, de nem is lehet az építkezése akadálya. A felperesek ezzel összefüggésben kifogásolták a helyszíni szemle hiányát, majd a per során elismerték, hogy 2002. május 2-án az építésügyi hatóság helyszíni szemlét tartott, amellyel szemben újabb kifogásként azt hozták fel, hogy arról értesítést nem kaptak, a jegyzőkönyvet nem írták alá. Az építésügyi hatóság az engedélykérelem elbírálása előtt az Étv. 34. § (3) bekezdése alapján köteles helyszíni szemlét tartani. Az építésügyi hatóság ezen a helyszíni szemlén elsősorban az építési tervek megvalósíthatóságát, a helyszínrajzok megfelelőségét vizsgálja - ahogy ez a perbeli esetben is történt -, így azon a szomszéd ingatlantulajdonosok részvétele nem szükséges, ha a tényállás részvételük nélkül is tisztázható. A felperesek előzetes értesítésének elmaradása ezért az ügy érdemére kiható jogsértést nem valósított meg. Az elsőfokú bíróság az intimitásvesztést jogsértően állapította meg. Az övezetre előírt hézagosan zártsorú építkezés már önmagában a szabályos építkezéssel bizonyos fokú intimitásvesztést eredményez, amely azonban nem tekinthető jogsértőnek, és nem akadályozhatja a jogszerű, övezeti előírásokat betartó építkezést. A II. rendű felperes a saját épülete oldalfalán elhelyezett szabálytalan ablaka miatt elszenvedett intimitásvesztésre mint érdemi kifogásra alappal nem hivatkozhat. Az erkélyek kialakításánál a szomszéd felől 45 fokban levágott formát választott a beavatkozó, amely a belátást részben korlátozza. Az intimitásvesztés nem akadályozhatja az építkezést, csak olyan körben vizsgálható ez a kérdés, ha az a szomszédos ingatlanok rendeltetésszerű használatának korlátozását eredményezi, ezen túlmenően ez a kérdés a polgári jognak a szomszédjogok tárgykörébe tartozik. Mindezek alapján az intimitásvesztésre hivatkozással a tervezett építkezés jogsértő jellege nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor környezetvédelmi szakkérdés hiányában környezetvédelmi szakértői bizonyítást folytatott le. Az R. 2. melléklet III/2. pontja értelmében nem merült fel olyan környezetvédelmet érintő kérdés, amely az engedélyezés során környezetvédelmi szakhatóság közreműködését tette volna szükségessé. Minden lakóház építése esetén a közvetlen környezet változik, a zaj- és légszennyezettség növekedhet, de ez önmagában, csak az építkezés ténye miatt nem tekinthető jogsértőnek. E körben Pataki Károly környezetvédelmi szakértő szakvéleménye nem értékelhető, mert a szakértő csupán általánosságban, a környezetminőség megőrzése érdekében kifogásolta az építkezést olyan kérdésekben, amelyek minden építkezésnek akadályát képeznék a szakértő felfogása szerint. A szakértő konkrét kifogásokat, jogsértéseket az építés kapcsán nem állapított meg, általánosságban tett megállapításai pedig nem értékelhetők, mert a településfejlődéssel együtt járó zaj- és légszennyezettség növekedése önmagában nem lehet akadálya a fejlő-