Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

21 I. Anyagi jogi kérdések Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértve járt el. A Legfelsőbb Bíróság a periratok, a perszakértői vélemények alapján megállapította, hogy a perbeli építési engedély a vonatkozó építésügyi előírásoknak - különösen a keresetben kifogásolt OTÉK 9. §-ának, 31. § (l)-(2) bekezdésének, 50. § (2) bekezdésének, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 18. § (1) bekezdésének -, valamint a ZVKSZ 4. § (7) bekezdésének, a 29. § (8) bekezdés b) pontjában írt övezeti előírásoknak mindenben megfelelt. Az elsőfokú bíróság súlyos anyagi jogsértést követett el, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a beavatkozó korábban elvi építési engedélyt kapott. Az építési engedélyt adó másodfokú határozat második oldala ötödik bekezdése egyértelműen rögzítette, hogy az építési tervek azonosak voltak az elvi építési engedély terveivel, ezért az építési hatóságot az Étv. 35. § (2) bekezdése alapján az elvi építési engedélyben foglaltak kötötték. A felperesek bár az elvi építési engedélyt adó első fokú és másodfokú határozatokat átvették, keresetet a másodfokú határozat ellen nem nyújtottak be. Az építési engedély nem kifogásolható alappal olyan körben, amelyet az elvi építési engedély jogerősen - és bíróság előtt nem vitatottan - eldöntött. így az elsőfokú bíróság az Étv. 35. § (2) bekezdésébe ütközően vizsgálta azokat a kérdéseket, amelyeket az elvi építési engedély eldöntött, ezért azok ismételten nem vizsgálhatóak. Az elsőfokú bíróság ezért nem vizsgálhatta volna az építmény környezetbe illeszkedését, a foghíjteleknek minősítését és ezzel összefüggésben a beépítés mértékét, a hátsókert felőli tűzfal méretét, mert ezeket a kérdéseket az elvi építési engedélyezés során vizsgálták, és az építésügyi hatóság ezekben a kérdésekben döntött. A zöldfelületi mutató betartása körében az elvi építési engedély a részletes számítást az építési engedélyezési eljárás során írta elő vizsgálni. A zöldfelületi mutató számításánál a ZVKSZ 4. § (7) bekezdése alapján a gyeprácsot is be kell számítani. Ennek megfelelően a zöldfelületi mutató betartását R. János szakértő megállapította. P. Károly környezetvédelmi szakértő bár a zöldfelületi mutató betartását - minimális eltéréssel - szintén megállapította, de a ZVKSZ előírásával ellentétesen, hatáskörét meghaladóan eljárva jegyezte meg, hogy a gyeprács nem tekinthető valódi zöldterületnek. Azt, hogy az építésügyi hatóság mit tekinthet a zöldfelületi mutató számításánál zöldfelületnek, jogszabály, köztük az Étv. 7. § (3) bekezdés c) pontja szerinti helyi építési szabályzat határozza meg, ezzel ellentétes megállapítást a szakértő nem tehet. A zöldfelületi mutató be nem tartására a felperesek csatolták B. László magánszakvéleményét. A bíróság a magánszakértői véleményt csak a bizonyítékok összességével összevetve értékelheti, kiemelt jelentőséget nem tulajdoníthat neki. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a II. rendű felperes épülete szabálytalanul megépített tetősíkjának 20 cm-es átnyúlása és az intimitásvesztés az építési engedély megadásának akadálya. AII. rendű felperes szabálytalan, az övezetre előírt hézagosan zártsorú beépítésbe ütköző építkezése nem akadályozhatja meg a perbeli ingatlanövezetre előírt módon való beépítését. A tetősík 20 cm-es átnyúlása nem olyan átalakítást igénylő építési kérdés, amely a felperesek álláspontja szerint csak átalakítási terv benyújtása mellett végezhető. Az építésügyi hatóság a szabálytalanság tudomásra jutásától a szabálytalanság megszüntetését az Étv. 48. § (8) bekezdése szerint elrendelheti. A 2003. november 24-én tartott helyszíni szemlén