Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 20 Az elsőfokú bíróság a felperesek bizonyítási indítványának helyt adva kirendelte R. János építési szakértőt, továbbá P. Károly környezetvédelmi szakértőt. A felperesek K. Zoltán és B. Zoltán magánszakvéleményeire hivatkozással kifogásolták az építész szakértői véleményt, ezért az elsőfokú bíróság ellenőrző szakértői bizonyítást folytatott le és beszerezte S. Tibor szakvéleményét. A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az építési engedély kiadásának a feltételei nem álltak fenn, nem állt rendelkezésre talajmechanikai szakvélemény, a tervezett építmény nem illeszkedik a környezetbe, az építkezés környezetvédelmi szempontból is kifogásolható. Az építési engedélyt adó határozat igen nagyszámú kikötést ír elő, amely arra utal, hogy nem volt megalapozott a tervdokumentáció. Az elsőfokú bíróság hiányosságként értékelte, hogy az építésügyi hatóság nem volt figyelemmel a szokásos beépítési módra, a szomszédok jogos érdekeire, az intimitásvesztésre, a zajterhelés növekedésére és a légszennyezettség fokozódására. AII. rendű felperes épületének tetősíkja átnyúlik az építendő területre, melyet az építésügyi hatóságnak vizsgálnia kellett volna az építési engedély megadása előtt. Az elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel az építési engedélyt adó másodfokú határozatot az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokú építésügyi hatóságot új eljárásra kötelezte, és előírta a hiányolt körülmények ismételt vizsgálatát. A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a KK 31. számú állásfoglalásával, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ae.) 72. § (1) bekezdésével, az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) 19. § (2) bekezdésével, 2. számú mellékletével, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 99. § és 100. §-ával, az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről szóló 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R. I.) 5. §-ával, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 7. § (2) bekezdésével, valamint a Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzatról szóló 40/2000. (XII. 12.) Önk. rendelet (a továbbiakban: ZVKSZ) építési övezetre vonatkozó előírásaival. Az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg a talajmechanikai szakvélemény hiányát. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a perbeli építmény a környezetébe nem illeszkedik, mert a Tervtanács a 2002. február 28-ai véleményében a beépítést elfogadta, annak magassága nem haladja meg a bal oldali épület ereszpárkány magasságát. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Az alperes észrevételt nem nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos.