Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

15 I. Anyagi jogi kérdések A felperes 2004. augusztus 16. napján ismét kérte a telekmegosztási engedély megadását, melyhez új vázrajzot csatolt. Ezek szerint az alperesi beavatkozók 1122/2. hrsz. 624 m2-es területű ingatlanából 501 m2 nagyságú telek alakulna ki, és 123 m2 területet a felperesi, 1121. hrsz. telekhez csatolnak. Az elsőfokú építésügyi hatóság a telekmegosztást véglegesen engedélyezte. Kifejtette, hogy az épített környezet alakításáról és védeleméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 60. § (3) bekezdésére figyelemmel a 18/1997. (XII. 22.) Önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Önk. r.) hatályát vesztette, és a kérelem elbírálása során az Étv. 18. § (2) bekezdésében rögzített úgynevezett illeszkedési szabályokat alkalmazta. Az alperesi beavatkozók ingatlanbeépítési mutatója a beépített rész leválasztása után javulni fog. A telekalakításról szóló 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM r.) 3. § (2) bekezdése alapján az ingatlan mutatója a korábbiakhoz képest jobban megfelelne az érvényes építési előírásoknak. Az alperesi beavatkozók fellebbezésére figyelemmel az alperes határozatával az első fokú határozatot megváltoztatta, és a felperes telekalakításra irányuló kérelmét elutasította. Helyi települési rendezési terv hiányában az Étv. 18. § (2) bekezdése szerint bírálta el a felperesi kérelmet, emellett figyelembe vette az Étv., az OTÉK és a FVM r. szabályait is. Rámutatott, hogy a korábbi rendezési tervek alapján kialakult telkek nem kisebbek 550 m2 területnél, így figyelemmel az illeszkedés szabályaira a tervezett telekhatár-rendezés nem felel meg jobban a korábbiakhoz képest az építési előírásoknak. Az alperesi beavatkozók tulajdonában lévő telek terjedelme indokolatlanul csökkenne, beépítettsége kedvezőtlenebb lenne. A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására való kötelezését kérte. Az Étv. 18. § (2) bekezdése alapján az illeszkedés szabályai alkalmazandók, semmiféle jogszabály konkrét területnagyságot nem határoz meg a megoszthatóság feltételeként. A kialakítandó 501 m2 nagyságú ingatlanterület nagysága nem ütközik semmilyen jogszabályba, az Önk. r. már nincs hatályban. Az alperesi beavatkozók ingatlanbeépítési mutatója lényeges mértékbenjavulni fog, a telek alakja sem változna kedvezőtlenebb formában. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Elsődlegesen rámutatott arra, hogy az illeszkedés vizsgálatánál csak a jogszerűen létrejött ingatlanok vehetők figyelembe, az elsőfokú építésügyi hatóság korábbi jogszerűtlen gyakorlata nem válhat precedens értékűvé. Az FVM r. 3. § (2) bekezdése alapján csak akkor lehet telekhatár-rendezés esetén az új telek vonatkozásában eltérni a telekméretre vonatkozó szabályoktól, ha a kialakuló telek méretei a korábbiakhoz képest az építési előírásoknak jobban megfelelnek. A megyei bíróság osztotta azon alperesi álláspontot, hogy az alperesi beavatkozók tulajdonát képező telek akkor felelne meg jobban az építési előírásoknak, ha a mérete nem csökkenne a korábbi szabályok szerinti 550 m2 alá, és a telekhatár törtvonalú alakja egyenessé válna. Megalapozatlannak tartotta felperes azon hivatkozását, hogy figyelemmel kellene lenni a telekhatár-rendezés céljára is, vagyis, hogy a felperes elbirtoklás útján szerezze meg az ingatlan résztulajdonát. A perben az építésügyi szabályokra kellett figyelemmel lenni, az Étv. 18. § (2) bekezdése is rendelkezik az illeszkedésre vonatkozó szabályról.