Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 158 A közigazgatási szerv - hatásköre hiányát megállapító - határozata kétféle lehet. Ha a közigazgatási szerv azt állapítja meg, hogy az ügy elbírálása más közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, és az ügyet - az Áe. 7. § (1) bekezdése szerint - az arra hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervhez teszi át, az áttételt elrendelő határozat nem érdemi határozat, így bírósági felülvizsgálata kizárt. Ha azonban a közigazgatási szerv úgy dönt, hogy az adott kérdésben nincs közigazgatási jogviszony, és emiatt nem tartozik egyetlen közigazgatási szerv hatáskörébe sem, a kérelem elbírálása ebben az esetben - bár hatáskörének hiányát megállapító döntést hoz - határozata érdemi. A közigazgatási jogviszony ugyanis olyan kapcsolatot jelent a jogalanyok (így a közigazgatási szerv és az ügyfél között), amelyre a hatályos jog alapján jogosultságok és kötelezettségek épülnek. A jogviszony tagadása kizárja a jogok és kötelezettségek fennállásának vizsgálatát is. A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsának értelmezése szerint a jogviszony elbírálása nem csupán azt jelenti, hogy a közigazgatási szervnek a jogviszonyban részt vevők jogai vagy kötelezettségei felől kell döntést hoznia. Ha a közigazgatási szerv azt állapítja meg, hogy az ügy tárgya nem közigazgatási jogviszony, tehát a jogviszony fennállásáról dönt, ez a határozat a kérdést érdemben dönti el, hiszen azért hárítja el a jogok, illetőleg kötelezettségek tárgyában az érdemi döntést, mert a jogviszony fennállására nemleges választ adott. Ebben az esetben a hatáskör hiányát megállapító határozat a kérelmező alapvető jogának (pl. tulajdoni igényének) elbírálását is kizárja, hiszen a hatáskör elhárítása miatt ügye nem is kerülhet soha olyan szakaszba, amelyben érdemi határozatot lehetne hozni, a kérelmező vélt vagy valós igénye tárgyában soha nem születhet olyan érdemi határozat, amelynek bírósági felülvizsgálatára sor kerülhetne, így az Alkotmány 70/K. §-ában biztosított alapvető jog is sérül. A bírói gyakorlat eddig kizárólag a közigazgatási szerv által nem vitatott jogviszony tartalma tárgyában hozott a jogok, illetőleg a kötelezettségeket eldöntő határozata tekintette érdemi határozatnak. A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa szerint a közigazgatási ügy érdemében hozott döntésnek minősül a közigazgatási jogviszony fennállása tárgyában hozott határozat is. Ez a határozat anyagi jogi és nem eljárásjogi jellegű, hiszen az ügy egyrészt annak megállapítására irányul, hogy az adott ügyben fennáll-e közigazgatási jogviszony, másrészt arra, hogy e jogviszony alapján az ügyfelet milyen jogok illetik, illetőleg kötelezettségek terhelik. (A gyakorlatban természetesen nem válik el élesen a jogviszony fennállása és a tartalma tárgyában való döntés.) A jelenlegi bírói gyakorlat fenntartása azzal a következménnyel járhat, hogy - ha a közigazgatási szerv a közigazgatási jogviszony fennállása kérdésében tévesen hoz döntést - ennek bírósági korrekciójára az Áe. 72. §-a (1) bekezdésének korlátozó rendelkezése folytán nem kerülhet sor. Ez - főleg az egyfokú közigazgatási eljárásokban - az alapvető alkotmányos jogok sérelmével járhat. A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - az 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 27. §-ában, a 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész szerint határozott.