Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 128 KGD2005. 96 Az állami tulajdonban lévő ingatlan kezelőjét az építésügyi hatóság kötelezheti; építési ügyben nem vizsgálható, hogy - az ingatlan-nyilvántartás adataival ellentétesen - az ingatlan közös tulajdonban áll-e (1964. évi III. törvény 34. §, 37. §, 39. §). A T. út 87. szám alatti ingatlan tulajdonosa 1997-ben a Magyar Állam, kezelője a felperes volt. Az ingatlanban önkormányzati bérlakások is voltak. Az építésügyi hatóság az 1997. február 11-én kelt határozatában kötelezte a felperest, hogy az ingatlan utcai telekhatárán a határozat jogerőre emelkedésétől számított 90 napon belül létesítsen kerítést, megakadályozva az illetéktelenek bejutását a telekre. Kötelezte egyben a felperest, hogy a telek közterületi határára építendő kerítés építéséhez az engedélyezési tervdokumentációt készíttesse el, és 30 napon belül az építésügyi hatósághoz nyújtsa be. Rendelkezett továbbá arról, hogy az ingatlan elhanyagolt állapotát a tulajdonosnak 30 napon belül meg kell szüntetnie. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú határozatot helybenhagyta. Az építésügyi hatóságok határozataikat az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 34. §-ára és 39. § (1) bekezdésére, valamint 37. §-ának /) pontjára és az országos építésügyi szabályzatról szóló 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: OÉSZ) 74. §-ának (1) bekezdésére alapították. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek az építésügyi hatóság határozatainak hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét elutasította. ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata az Ét. 37. §-ának f) pontja, 39. §-ának (1) bekezdése és 34. §-a alapján nem volt jogszabálysértő, és az megfelel az OÉSZ 74. § (1) bekezdésében foglaltaknak is. Miután a felperes az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésében írt bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a bíróság ítéletét a rendelkezésre álló adatok alapján hozta meg. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatása mellett a sérelmezett építésügyi hatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy az ingatlan elhanyagolt állapota az önkormányzati bérlakásokban lakók magatartására vezethető vissza, és még ma mindig nem tisztázott, hogy az önkormányzat is tulajdonosa az ingatlannak, és ha igen, milyen mértékben. Amennyiben pedig az önkormányzat tulajdonjoga megállapítható, akkor a kerítéslétesítés arányos költségeinek viseléséről kellene rendelkezni. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást minden vonatkozásban helyesen állapította meg, és mindenben helytálló volt az arra alapított döntése is. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletet a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban emeli ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a nem vitás tényállás és a közigazgatási iratokhoz csatolt tulajdoni lap szerint a perbeli ingatlan tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője pedig a felperes. Ennek megfelelően az építésügyi hatóság a felperest, mint a per tárgyát képező ingatlan kezelőjét jogszerűen kötelezte a határozatban foglaltak teljesítésére. Az, hogy a perbeli ingat-