Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)
127 [. Anyagi jogi kérdések toldalékok miatt jelenleg lényegében a pavilonsor teljes hosszában nem közelíthető meg, a támfal állapota nem ellenőrizhető, márpedig a vasút biztonságos üzemeltetésének lényeges eleme. A pavilonsor építéséhez a szakhatóságok, és így a beavatkozó is azzal a megkötéssel járultak hozzá, hogy a pavilonsor épület az iparvágány tengelyétől 7 m-re telepíthető. Rögzítette, hogy a pavilon építésekor sem felelt meg az akkor hatályos Országos Építésügyi Szabályzat 106. § (1) bekezdésében írt 50 m-es védőtávolságnak, a beavatkozó által előírt 7 m eleve minimalizált érték volt, és hiányzott az Országos Építésügyi Szabályzattól való eltérés engedélye is. A Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy az 1970-ben hatályos 2/1970. (I. 17.) EVM rendelet után közzétett Országos Építésügyi Szabályzatok is a védőtávolságot 50 m-ben határozták meg, amelyen belül csak vasúti és postai építmények voltak létesíthetők. A bontásra kijelölt építmények már a 7 m-es védőtávolságon belül létesültek - fennmaradásukhoz a beavatkozó nem járult hozzá, sőt a bontást és a terület két oldalról történő lezárását maga is indokoltnak tartotta. Az Ét. 38. § (4) bekezdése értelmében az építési hatóság az építési engedély nélkül vagy engedélytől való eltérő módon végzett építkezés tudomására jutásától számított egy éven belül, de legkésőbb azonban az építmény használatbavételétől számított 10 éven belül intézkedhet. Az Ét. 37. § a) pontja értelmében az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon, illetőleg az állékonyságot, az egészséget, az élet- vagy közbiztonságot veszélyeztető módon történt építkezés esetében az építésügyi hatóság elrendelheti az épület bontását. Az Ét. 37. § a) pontja alapján a bontás időbeli korlátozás nélkül elrendelhető az élet- vagy közbiztonság veszélyeztetése esetén, függetlenül az Ét. 38. § (4) bekezdésében meghatározott objektív határidőtől. Azt pedig az elsőfokú bíróság ítéletében a szakhatósági vélemények és a szakértői vélemény alapján helyesen állapította meg, hogy építmények az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetik, bontásuk elrendelése nem volt jogszabálysértő. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kf.II.39.732/2000.) KGD2005. 77 A jogerős és végrehajtható építési engedély nélkül végzett építés esetében az építésügyi hatóság a tudomásszerzését követő egy év elteltével már használatbavételi vagy fennmaradási engedélyt sem adhat (1997. évi LXXVIII. törvény 48. §). A teljes szöveget lásd az anyagi jogi kérdéseknél. (101. oldal)
