Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 122 KGD2002. 87 Közigazgatási jogviszony az építtető és az eljáró hatóság között áll fenn [ 1997. évi LXXVIII. törvény 49. §, 43/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 2. §]. Megjegyzés: Kivel szemben szabható ki az építésügyi bírság? Az I. rendű felperes harmadik személyt bízott meg az 1439. és 1440. hrsz.-ú ingatlanok ingatlan-nyilvántartási összevonásával, az összevont ingatlanra épülő családi ház engedélyezési és kivitelezési tervdokumentációjának elkészítésével, illetve az építési engedély beszerzésével. Ez utóbbi eljárást kezdeményező kérelem benyújtását megelőzően a megbízott az építkezéshez szükséges földmunkákat megkezdte. Az elsőfokú építési hatóság eljárása során többször felhívta a megbízottat - a jogszerű eljárásra figyelmeztetve - az építésügyi bírság kiszabásának lehetőségére, továbbá arra, hogy kérelmét fennmaradási és továbbépítési engedélykérelemként fogja elbírálni. Ezt követően 1999. január 15-én az építést megtiltotta, 1999. február 24-én kelt 11/191/1999. számú határozatával végleges fennmaradási engedélyt adott a felpereseknek az építési engedély nélkül megkezdett lakóházépítés alagsori és földszinti teherhordó szerkezeteinek munkáira, az engedéllyel egy időben engedélyezte az épület továbbépítési munkáit azzal, hogy az építésügyi bírságot külön határozatban állapítja meg. Az elsőfokú építésügyi hatóság ugyanezen a napon II/191-2/1999. számú határozatával építési engedély nélkül megkezdett építkezés miatt 5 398 000 Ft építésügyi bírság megfizetésére kötelezte a felpereseket. A fellebbezés folytán eljárt alperes 1999. május 7-én kelt 3/669/1999. számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperesek keresetükben kérték az építésügyi bírságot kiszabó határozatok felülvizsgálatát, azok hatályon kívül helyezését. Arra hivatkoztak, hogy a megkezdett és folytatott építkezés a terveknek megfelelően történt, kifogásolták, hogy velük szemben került sor a bírság kiszabására, holott a megbízási szerződés alapján harmadik személy folytatta le az építkezést, túlzottnak tartották a bírság összegét és méltánytalannak, figyelemmel arra, hogy az építmény elkészültéhez fontos települési érdek fűződik. Az eljáró bíróság a keresetet mint alaptalant utasította el. Kifejtette, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban Ét.) 49. § (1) bekezdése szerint, ha a fennmaradási engedély megadható, ezzel egyidejűleg az építésügyi bírságot is ki kell szabni, melynek alapjául a szabálytalanul létrehozott építménynek a külön jogszabályban meghatározott értéke szolgál. Az Ét. 49. § (2) bekezdése csak az épület lebontása, illetve szabálytalanság megszüntetése esetére teszi lehetővé a szankció mellőzését, egyebekben a bírság nem engedhető el. Az építésügyi bírságról szóló 43/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az építésügyi hatóságnak bírsággal kell sújtania azt az építtetőt, aki építési vagy bontási engedélyhez kötött munkát engedély nélkül végeztet, illetve végez. Ezen rendelkezésekből következően megállapította, hogy a hatósági kötelezés címzettjei csak a felperesek lehettek. A jogviszony közöttük és az építésügyi hatóság között állt fenn, ekként a szankciót