Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)
121 I. Anyagi jogi kérdések Az alperes a másodfokú tárgyaláson előadta, hogy a felperes 2000. július 14-én az étteremre végleges fennmaradási engedélyt kapott, miután a szerkezetmegerősítési munkákra vonatkozó kivitelezői nyilatkozatot csatolták. A fellebbezés nem alapos. Az Ét. 37. § a) pontja szerint az építésügyi hatóság elrendelheti az építési munka végzése során a kivitelezés megszüntetését és az eredeti állapot helyreállítását, az építési engedélynek megfelelő munkamüveletek elvégzését, a műszaki követelményeknek meg nem felelő anyagok vagy szerkezetek kicserélését, illetőleg az építmény részleges vagy teljes átalakítását, lebontását és újraépítését, ha a kivitelezés építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon, illetőleg az állékonyságot, az egészséget, az élet- vagy közbiztonságot veszélyeztető módon történik. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a határozatok jogszerűségét a meghozatalakor hatályos jogszabályok és fennállott tények alapján kell megítélni. Ennek megfelelően az alperes eljárásában azt kellett vizsgálni, hogy a másodfokú határozat meghozatalát - 1996. június 14-ét - megelőzően milyen bizonyítékok álltak rendelkezésre az O. tér 3. számú társasház műszaki állapotát illetően. A közigazgatási iratokból megállapítható, hogy B. István és T. Gyula 1996. április 23-án becsatolt nyilatkozata, az április 26-án kelt statikai szakvélemény előzetes kivonata, valamint május 17-én készített statikai szakvéleménye, továbbá az 1996. június 12-i geotechnikai szakvélemény egységesen a felperes építési tevékenysége által okozott súlyos veszélyhelyzetre utalt. Ezzel szemben kizárólag az I. Épülettervező Rt. 1996. május 31-i szakértői nyilatkozata állt rendelkezésre, amely további részletesebb vizsgálatok szükségességét hangoztatva tartalmazott olyan véleményt, hogy a tartós szerkezetek tűrhető állapotúak, azaz életveszély, illetve összeomlási veszély nincs. Az Ét. 37. § a) pontja az állékonyságot, élet- vagy közbiztonságot veszélyeztető helyzetekben az építésügyi hatóság részére intézkedési kötelezettséget állapít meg, amelyet az előzőekben felsorolt bizonyítékok egyértelműen megalapoztak. Az alperes ezen intézkedési kötelezettségét nem befolyásolhatta az a körülmény, hogy a felperes fennmaradási engedély kérelmét milyen okból nem bírálták el. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az alperes a szakértői vélemények alapján jogszerűen döntött az azonnal elvégzendő beavatkozásról, illetve helyesen írta elő további vizsgálatok elvégeztetését is. A döntés meghozatalához szükséges tényállás-tisztázási kötelezettségét megfelelően teljesítette. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az épület károsodásának okaira vonatkozó később beszerzett bizonyítékok az alperes eljárását és határozatát nem teszik megalapozatlanná. Ugyanakkor a másodfokú tárgyaláson csatolt végleges fennmaradási engedély indokolása arra utal, hogy a szerkezet valóban megerősítésre szorult. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf.VI.28.132/1998.)
