Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 110 résre. Az 1995. évben kiadott jogerős építési engedély a terepfeltöltésre is vonatkozott, ezt igazolta az általa csatolt A-A metszet, amelyen a L jelhez írt magyarázat ezt egyértelművé tette. Az építésügyi hatóságnak ezért hivatalos tudomása volt arról, hogy terepfeltöltést fognak végezni. Az A-A metszet alapján a terepszint magassága 2 m 80 cm volt, tehát ennek megfelelően végezhette a terepfeltöltést. Az 1995. november 2-án jogerős építési engedélye kiterjedt a tereprendezésre is, így annak megfelelően jóhiszeműen eljárva végezték a terepfeltöltést és támfalépítést. Mindezek alapján a fennmaradási engedélyezési eljárás nem lett volna lefolytatható, hiszen ugyanezen kérdésben az építési engedély jogerősen döntött. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tervdokumentáció hiányosságát is. Az építésügyi hatóság hiánypótlási felhívásai nem jelölték meg pontosan a tervdokumentáció milyen hiányosságait kell pótolnia. Az elsőfokú hatóság tévesen értelmezte az R/l. 11. § (2) bekezdését, mert csak a tervdokumentációtól való eltérésre irányuló kérelem esetén kell az eltérést ábrázoló tervrajzokat csatolni. Az alperes keresettel támadott határozata iratellenesen rögzítette, hogy egy példányban és hiányos tartalommal került sor a támfal tervlap benyújtására. Álláspontja szerint a megjelölt anyagi és eljárásjogi jogszabálysértések az ügy érdemére kihatottak, ezért a meghozott ítélet jogszabálysértő volt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az I—II. rendű alperesi beavatkozók felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Utaltak arra, hogy az építtetők által végzett támfal magassága eléri lakóházuk ereszét és annál még magasabbra is emelkedik, ez az állapot törvénysértő és tarthatatlan, jelentős érdeksérelmet okoz számukra. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat. Az építtetők - a nem vitatott tényállás szerint - az 1995. évben kiadott jogerős építési engedélytől eltértek, nem az engedélyezett tervek szerint építkeztek, ezért került sor a lakóházra fennmaradási engedélyezési eljárására, az engedély nélkül végzett terepalakításra, a fennmaradási és továbbépítési engedélyezési eljárás lefolytatásra. Jelen pernek egyébként nem volt tárgya annak vizsgálata, hogy az első fennmaradási engedélyezési eljárás kellő jogalappal indult-e, mert a felperes az e tárgyban hozott jogerős közigazgatási határozatot keresettel nem támadta. A jogerős építési engedélytől való eltérés az építési engedély érvényességének elvesztését eredményezi, ezért alaptalan a felperesnek az a hivatkozása, hogy az R/2. 16. § (1) bekezdése alapján a kiadott építési engedély az elvégezni kívánt teljes építési munka egészére - így tereprendezésre is - szólt, ezért a jogerős építési engedély által engedélyezett terepfeltöltést jogszerűen végezte. Az építtetők a lakóházra és a terepalakításra lefolytatott fennmaradási engedélyezési eljárások jogszerűségét nem kifogásolták, a határozatokat bíróság előtt nem támadták, ez azt jelenti, hogy elismerték az építési engedélytől való eltérő építkezés, illetve építési engedély hiányában történő tereprendezés tényét, ezért fennmaradási engedélyezési eljárásnak volt helye. Erre figyelemmel az építtetők csak az 1998. július l-jén kiadott határozattal engedélyezett terepalakítási, támfalépítési munkák