Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

109 I. Anyagi jogi kérdések ság az eredeti tervdokumentációban nem látható. Az építésügyi hatóság az 1996-97. években többször tartott helyszíni szemlét, azonban azokon terepfeltöltés, támfal építését nem észlelte. Az építésügyi hatóságnak az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Érv.) 48. §-ában foglalt intézkedési kötelezettsége akkor keletkezett, amikor a jogerős építési engedélytől eltérő építést észlelte, és ezért fennmaradási engedély benyújtására kötelezte az építtetőket. Az építtetők a tereprendezésre és a támfal építésére csak 1998. július l-jén kaptak fennmaradási és továbbépítési engedélyt, majd az ennek az engedélynek a tervdokumentációjában szereplő méretekben építhették volna meg a támfalat, és végezhették volna el a tereprendezést. Az építtetők a fennmaradási engedélyben foglaltaktól is eltértek, ezért ismételt fennmaradási engedélyezési eljárást kellett lefolytatni. Ennek során hozott alperesi határozat, amely megsemmisítette a 2001. október 25-én kiadott fennmaradási engedélyt, rámutatott arra, hogy a benyújtott tervdokumentáció hiányos, abból a megvalósult és az engedélyezett állapot közötti különbség nem volt megállapítható. Az elsőfokú építésügyi hatóság a megismételt eljárásban az építtetőket hiánypótlásra hívta fel, és a jogszabályi követelményeknek megfelelő tervdokumentáció benyújtására kötelezte. Az iratok szerint háromszor kiadott hiánypótlási felhívásra az építtetők 2002. október 24-én nyújtottak be egy támfal tervlapot, amely azonban továbbra is hiányos tartalmú volt, az építtetők továbbra sem tüntették fel az engedélyezett és a megvalósult állapot közti különbséget az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartami követelményeiről szóló 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R/l.) 11. § (2) bekezdése szerint. Mivel a hatóság megfelelő hiánypótlási felhívásaira továbbra is hiányos tervdokumentációt nyújtottak be, ezért jogszerűen utasította el a fennmaradási engedélykérelmet az építésügyi hatóság. A peres eljárás során a felperes vitatta, hogy a támfal tervlap egy vagy négy példányban került-e benyújtásra, ennek azonban az ügy érdemére kihatása nem volt a tervlap tartalmi és nem számbeli hiányossága miatt. A tervdokumentáció hiányosságát az építtetők és annak képviseletében eljáró felperes hátrányára kellett értékelni, a jogkövetkezmények alól a felperest nem mentesítette az a hivatkozása, hogy az általa megbízott tervező hibájából került sor a tervdokumentáció hiányosságának megállapítására. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Rendkívüli jogorvoslati kérelmét arra alapította, hogy a jogerős ítélet sérti az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. § (4) bekezdését és (6) bekezdését, az R/l. 8. §-át, 11. § (2) bekezdését, továbbá az egyes építményekkel és építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R/2.) 16. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte és iratellenes megállapításokat tett az általa csatolt A-A metszet és az eredeti tervdokumentációban szereplő A-A metszet közti elté-