Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 108 Az elsőfokú építésügyi hatóság az 1999. január 14-én kelt határozatával az építési munkák befejezésének határidejét 1999. október 30-ig meghosszabbította. A határozatot az alperes az 1999. október 14-én kelt határozatával megváltoztatta, a tereprendezésre és telepalakítási munkákra kiadott fennmaradási engedélyt kiegészítette azzal, hogy az engedélyezett tereprendezéstől az építtetők csak újabb építési engedély alapján térhetnek el, egyebekben az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes ezt a jogerős közigazgatási határozatot - amely többek között a támfal lehetséges méretét meghatározta - keresettel nem támadta. Az építtetők a fennmaradási engedélyben foglaltaktól is eltértek, ezért újabb fennmaradási engedélykérelmet kellett előterjeszteniük. Az elsőfokú építésügyi hatóság a 2001. október 25-én kelt határozatával a fennmaradási engedélyt megadta, fellebbezésre az alperes a 2002. március 18-án kelt határozatával a határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú építésügyi hatóságot új eljárásra utasította. Határozata indokolása szerint a támfal magassága vitatott, annak megállapítására az eljárás során nem került sor, tisztázni kell az engedélyezett és megvalósult állapot közötti különbséget. A benyújtott tervlapokon egyszerre kell szerepeltetni az engedélyezett és a megvalósult mérési értékeket, és ehhez képest kell elbírálni azt a körülményt, hogy a terepalakítás során megvalósult támfalra fennmaradási engedély adható-e. Kifogásolta az alperes azt is, hogy az elsőfokú hatóság a hiányos műszaki terv miatt hiánypótlásra a kérelmezőt nem hívta fel. Az új eljárás során az elsőfokú építésügyi hatóság három ízben hívta fel az építtetőket, hogy engedélykérelmükhöz benyújtott tervdokumentáció hiányait pótolják, többek között a tervlapokat a megvalósult és az engedélyezett állapot közti különbség feltüntetésével nyújtsák be ismételten. A hiánypótlásra 2002. október 24-én támfalterv tervlapot nyújtottak be. Az elsőfokú építésügyi hatóság a 2002. november 18-án kelt határozatával az engedélytől eltérően megépített támfal, tereprendezési munkák fennmaradásának engedélyezésére irányuló kérelmet elutasította, és kötelezte az építtetőket, hogy a határozattal kiadott fennmaradási engedély mellékletét képező tervdokumentáció szerinti terepszintet alakítsák ki 30 napon belül, csökkentsék a terepszintet, a támfal magasságát az engedélyezett mértékre. Az alperes a 2003. március 5-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozatában utalt arra, hogy a tervdokumentációt milyen tartalmi követelmények szerint kellett volna benyújtani, a benyújtott egy támfal tervlap beméretezése hiányos, nem állapítható meg abból az engedélyezett és a megvalósult állapot közti különbség milyensége és mennyisége, mert azon az engedélyezett értékeket nem szerepeltették. A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, keresetét az elsőfokú bíróság alaptalannak találta és azt elutasította. ítélete indokolása szerint miután az építtetők a kiadott jogerős építési engedélytől eltértek, ezért jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogra nem hivatkozhatnak. A jogerős építési engedély támfal építésére és tereprendezésre nem vonatkozott, mert az építési engedély tervdokumentációjának semmilyen adata, szöveges része nem utalt feltöltési munkák végzésére, továbbá a felperes által csatolt, az építési engedély részét képező A-A metszeten az általa hivatkozott szintezési vonal, illetőleg I.-el jelölt feltöltési magas-