Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])
97 Egyedüli igazgatósági tag önmagával elszámol. Igazgatóság rosszhiszeműsége. A r. t. igazgatósága a felperessel elszámolt és ennek eredményeképpen megállapította, hogy a felperesnek a rt-gal szemben nagy összegű követelése áll fenn, amelynek törlesztésére és biztosítására, a' peresített követelést a részvénytársaság a felperesre engedményezte. Az elszámolás és a követelés többlet kiegyenlítésére történt engedményezés természetéből következik, hogy a hitelező és adós, az engedményes és engedményező között vagyoni érdekellentét van. Elszámolás tehát csak akkor ejthető meg, és engedmény csak akkor jöhet létre, ha az adós és a hitelöző külön személy. Ebben az esetben azonban a felperes a r. t. igazgatóságának egyedüli tagja volt, tehát, bár a részvénytársaság képviseletében, de mégis önmagával számolt el, az így saját maga által megállapított követelést saját maga ismerte el a r. t. nevében és azt önmagára engedményezte. A felperes ezek szerint a r. t. nevében önmaga tett önmaga javára jogszerző nyilatkozatot. Az irányadó tényállás szerint az engedményezett követelést a csődnyitási eljárás során a felperes a részéről esküvel megerősített vagyoni kimutatásba nem vette fel, habár a követelésről kétségtelenül tudnia kellett, mert az A. jel alatt csatolt haszonbérleti szerződést a r. t. nevében ő írta alá. Ebből pedig az következik, hogy a szóban forgó követelés elhallgatásával azt a r. t. hitelezői elől el akarta vonni. A felperes tehát az említett engedmény létesítésénél rosszhiszemű is volt. Az ilyen módon kiállított nyilatkozatnak jogi hatálya nincsen s abból jogok nem származnak. A felperes tehát az .alperesekkel szemben, mint a r. t. engedményese igényt nem támaszthat. (Kúria P. VII. 1888/1942.) Osztalék és jutalék aránylagos csökkentésének mellőzése. Az 1210/1932. M. E. SZÍ. rendelet 1. §-ának 1. bekezdése szerint a rendelet alapján hozott közgyűlési határozatban az osztalék, valamint a nyereség terhére díjazás, vagy nyereségrészesedés juttatása csak együttesen mellőzhető. Ebben a rendelkezésben, mely az osztalék és jutalék együttes és ehhezképest azonos sorsára utal, nyilván az nyer kifejezést, hogy a rendelet alkalmazása esetén az egyik igény sem részesülhet a másik rovására kedvezőtlenebb elbánásban. Az osztalék és jutalék jogi sorsának azonosnak kell lennie. Ennélfogva, ha a közgyűlés az aránylagos csökkentés mertékétől eltér, de nem az osztalék, hanem az igazgatósági tagsági jutalék terhére, ez a részvényeere nézve sérelmes nem lehet, tehát a közgyűlési' határozat etekintetben meg nem támadható. (Kúria P IV. 576/1941.) Az igazgatóság nem gyarapíthatja a tartalékalapot. A K.T. 179. §. 2. bekezdése szerint a nyereség felosztása felett minden esetben a közgyűlés határoz, már pedig az igazgatóság az 7
