Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

98 zal a tényével, hogy a tartalékalapot az évi nyereség terhére 7000 pengővel gyarapílotta, a közgyűlés hatáskörébe utalt tárgy felett hozott határozatot. A törvény tiltó rendelkezésébe ütköző közgyűlési határozat semmis, még az esetben is, ha a közgyűlésen az öszszes részvényesek az igazgatóság idevonatkozó jelentését egyhangúlag elfogadták. (Budapesti ítélőtábla P. VI. 5467/1942/52.) Alkalmazottak illetményének igazgatósági megállapítása. A felmondási illetményekre és végkielégítésre a meghatározott előfeltételek esetén az alkalmazott a törvény értelmében jogos igényt támaszthat. Ha a munkaadó e címen többet is juttat az alkalmazottnak, mint amit a törvény előírt, a juttatás nem ajándéktermészetű, hanem a régvolt szolgálatok ellenértéke, mely nem esik az ajándékozásra fennálló szabályok alá. Egyébként az ajándékozási igéret is annak elfogadásával kötelezővé válik, az alperesnek az az érvelése tehát, hogy az ajánlattól minden kötelezettség nélkül eltekinthetett, -— téves. A felperes mint ügyvezető igazgató nem volt tagja az igazgatóságnak, hanem a vállalat alkalmazottja volt. A m. kir. Kúria 75. számú jogegységi döntvénye értelmében az ügyvezető igazgató javadalmazásának vagy az őt munkájáért bármi címen megillető ellenértékének a megállapítása akkor tartozik a közgyűlés elé, ha az ügyvezető igazgató egyúttal az igazgatóság tagja. Az alkalmazottak illetmény ügyeinek megállapítása a K. T. 179. §-a értelmében nincs a közgyűlésnek fenntartva. A részvénytársaság ügyeinek intézésére pedig, amennyiben nincsenek a közgyűlés elé utalva, továbbá a cég jegyzésére és képviseletére az igazgatóság van hivatva. (K. T. 182, 185, 186. §.) A felperes felmondási illetményeit és végkielégítését szabályozó A) alatti ajánlatot a cég jegyzésére és képviseletére nem vitásan jogosult igazgatósági tagok tették, illetve írták alá, a K. T. 188. §-a értelmében tehát az ajánlat az alperesi társaságra kötelező volt, s annak a felperes által való elfogadása után a szerződés sem igazgatósági, sem közgyűlési hozzájárulásra nem szorult. (Kúria P. II. 1592/1942.) Igazgatóság tiszteletdíja, nem a nyereség terhére. Az 1210/1932. M. E. sz, rendelet intézkedései csak azt tiltják, hogy a r. t. igazgatósági tagjai részére a közgyűlés a nyereség terhére díjazást, vagy nyereségrészesedést állapítson meg akkor, ha a nyereséget nem osztja fel és ezért a részvényeseknek osztalékot nem fizet. Ámde az alperes r. t. közgyűlése^ az adott esetben az igazgatósági tagok részére nem ilyen természetű javadalmazást állapított meg, hanem az alapszabályok 19. §ában foglalt, az alapszabály szövege szerint kifejezetten az igazgatósági tagok ebbeli minőségükben kifejtett működésének az üzleteredményétől független ellenértékét. Ilyen díjazást pedig nem tilt sem a felhívott rendelet, sem más jogszabály és így az ilyen díjazás nem is kijátszása