Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

85 az a határozata tehát, amely az alapszbályok 4. §-ában változatlanul felvette ugyan a tervezel megállapítását, más §-aiban ellenben kimondotta a vállalat határozott idejű tartamára vonatkozó rendelkezésnek a közgyűlés által szótöbbseggel való módosíthatását, tartalmilag sérti a K. T. 179. §. 2. bejkezdését és mert sem a K. T. által kijelölt olyan esetekről, amelyekben a közgyűlésnek módosítási joga van, sem a minden részvényes hozzájárulásának esetéről ezúttal szó nincsen, a határozat semmis, bár ha azt harminckét éven belül senki sem támadta meg. (Kúria P. IV. 3969/ 1939/18.) Igazgatóság nem módosíthat alapszabályt. Az igazgatóság a közgyűléstől nyert felhatalmazás alapján a közgyűlés által elfogadott alapszabálymódosítási szövegen kisebb változtatásokat eszközölhet ugyan, de az igazgatóságnak ez a joga nem terjed líi annyira, hogy az alapszabályok érdemét is módosíthassa, mivel a K. T. 179. §. 7. pontja szerint az alapszabályok módosításáról minden esetben a közgyűlés határoz. (Budapesti ítélőtábla P. VI. 12.378/1938/9.) Veszteség fedezése. Anyaintézet juttatása. Veszteségfedezés közgyűlési határozat nélkül. Mérlegfolytonosság (kontinuitás) elve. A társaság anyavállalata a vállalat anyagi heyzetének és rentabilitásának teljes rendezésére 1939-ben minden kötelezettség nélkül 1,784.481 pengőt juttatott a társaságnak. Ennek az összegnek a felhasználásával közgyűlési határozat nékül oly módon fedezték a veszteséget, helyesebben tüntették el, hogy újból értékelték a társaság vagyontárgyait a valóságos értéknek megfelelően és az előző mérlegtől független mérleget állítottak fel, amire csak egyszer volt joguk a társaságoknak a kereskedelmi mérleg valódiságának helyreállításáról szóló 7.000/1926. P. M. számú rendelet alapján. A mérlegvalódiság elve megköveteli, hogy a közgyűlés által elhatározott műveleteket, legyen az akár nyereség vagy veszteségátvitel, a következő üzletév mérlegében keresztül kell vezetni, ebben a vonatkozásban tehát jogunkban is érvényesül a mérlegfolytonosság (kontinuitás) elve. A K. T. 179. §-ának 2. pontjához kapcsolódó állandó bírói gyakorlat szerint pedig nemcsak a nyereség felosztása, hanem a veszteség fedezése tárgyában is minden esetben a közgvűlésnek kell határozni. Végül a nyilvános számadásra kötelezés fogalma megköveteli, hogy a társaság vagyoni állapotának minden változása csak a mérlegen és annak kiegészítő részét képező eredményszámlán keresztül történhet, ennek megfelelően az anyintézet juttatását bevételként kellett volna beállítani az 1939. évi eredményszámlába és ennek, valamint az előző üzletévről átvinni rendelt veszteségnek figyelembevételével kellett volna az 1938. üzletév eredményét megállapítani. Az 1938. évi zárszámadásokra vonatkozó és azzal kapcsolatos határozatokat ez előadottak alapján, az 1940. évi zárszámadásokra vonatkozó és