Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

45 alapszabályi rendelkezés hiányában nem veszti el a nyereség jellegét. Minthogy a szóbanforgó esetben az 1940. évi 52.696 P. öszszegű nyereségből az évi rendes közgyűlés határozata íolylán a részvényesek részvén ven kén I 2 P oszla lékadásban részesüllek, és az erre fordított 40.000 P a 200.000 P alaptőke után számítva 2 %-osnak felel meg a részvényesek kellő osztalékban részesültek, a rendkívüli közgyűlésnek az a határozata tehát, hogy a részvénytársaság a részvényeseknek 100.000 P-t a társaság tartaléktőkéjéből visszafizet, akként, hogy minden egyes részvényesnek részvényenként 5 P-t fizet vissza, az osztalékadáson kívüli más vagyonjuttatásnak minősül, helyes tehát az elsőbíróságnak az az álláspontja, hogy a társaság fennállása alatt a részvényeseknek az osztalékon kívül más vagyoni juttatásra igényük nincsen és az okból helyesen semmisítette meg a rendkívüli közgyűlésen hozott határozatot (Budapesti ítélőtábla 8995/1941.) Osztalék és jutalék mellőzése. Az 1210/1932. M. E. számú rendeletet csakis akként lehet értelmezni, hogy a közgyűlés annak alapján az osztalék és a jutalék kifizetését az óvatos üzletvezetés kívánalmához képest akár teljesen, akár részben is. mellőzheti. Ez az értelmezés nem jelenti a rendeletben foglalt kivételes intézkedés kiterjesztő magyarázatát, hanem csak azt a helyes jogelvet juttatja érvényre, hogy akinek joga van többre, joga van kevesebbre is. Az idézett rendelet 1. Íjának 1. bekezdése szerint a rendelet alapján hozott közgyűlési határozatban az osztalék, valamint a nyereség terhére díjazás vagy nyereségrészesedés juttatása csak együttesen mellőzhető. Ebben a rendelkezésben, amely az osztalék és a jutalék együttes, és ehhez képest azonos sorsára utal, nyilván az nyer kifejezést, hogy a rendelet alkalmazása esetén az egyik igény sem részesülhet a másik rovására kedvezőtlenebb elbánásban. Minthogy a 1210/1932. M. E. számú rendelet a fent kifejtettek szerint akkor is alkalmazható, ha az óvatos üzletvezetés az osztalék és a jutalék kifizetésének csupán részleges mellőzését teszi szükségessé, az osztalék és jutalék jogi sorsának ebben az esetben is azonosnak kell lenni. Vagyis a közgyűlés eben az esetben jogosult az osztalék és jutalék mérvének együttes és aránylagos korlátozására még abban az esetben is, ha az alapszabályok egyébként mást, így az osztalék és jutalék kielégítésének rendjében sortaftást rendelnek. Az 1210/' 1932. M. E. számú rendelet ily értelmezése mellett az alperesi rész vénytársaságnak 1940. évi március hő 19. napján tartott közgyűlése az idézett rendelet alapján jogosulj volt oly értelmű határozatot hozni, hogy a társaság az 1939. üzletév nyereségéből fizet ugyan osztalékot és igazgatósági tagsági jutalékot, de nem az alapszabá lyok által meghatározott, hanem ennél kisebb, de aránylagosan csökkentett mértékben. A jelen esetben a közgyűlés az aránylagos csökkentés mértékétől eltért ugyan, de nem az osztalék, hanem az