Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

21 torvényszék, a cégjegyzékrendeleit 15. §-ában foglalt rendelkezések szem előtt tartásával és az e § nyomán kifejlődött bírói gyakorlatnak megfelelően járt el. Ily esetben ugyané bírói gyakorlatnak megfelelően a eéget az áj székhely szerint illetékes cégjegyzékbíróságnál újabb bejegyzési kérelem nélkül is, a cégíratok áttételét és a régi cégbíróság megkeresését követően, már a megkeresés alapján be lehet és be kell jegyezni, hacsak az iratokból oly adatok ki nem tűnnek, melyekből alaposan arra lehet következtetni, hogv a cégbejegyzésnek valamely lényeges leltétele hiányzik vagy a korábbi telep cégbírósága által foganatosított bejegyzés a törvény rendelkezéseit sérti. Ez azonban az adott: esetben a cégiratokból meg nem állapítható, miért is az elsőbíróság a bejegyzést jogszerűen meg nem taga dhatja. (Budapesti ítélőtábla P. Yl. 3127/1940/8.) Részvénytársaság cégének bitorlása. A Kt. 24. §-ában megbatározott cégbitorlás akkor forog fenn ha a későbben bejegyzett cég szövege a korábban bejegyzett cég szövegével összetéveszthető. Az összetéveszthetőséget az állandóan követett bírói gyakorlat szerint nemcsak a cégszöveg teljes tartalmának hasonlósága alapján, hanem már akkor is meg kell állapítani, ha a két cégnek vezérszavai, illetve jelzőszavai teljesen azo nosak. A cégszövegnek ezek az elemei ugyanis azok, amelyek leginkább maradnak meg a fogyasztó közönség emlékezetében. A vezérszavak, illetve jelzőszavak azonossága által előidézett összetéveszthetőség fokozottabb mértékben megvan a vezérszónak azonos tárgyú vállalatok részéről, lényegileg azonos szóösszetétel mellett használata esetén. Az azonos vezérszóval való ilyen együttes hasznalatnál a vállalat által forgalomba hozott árú minőségére, eredetére utaló — egyébként jogosan használható — megjelölésnek a cégszövegbe való felvétele is a Kt. 24. §-ának tilalmába ütközik. A Kt. 24. §-ába ütköző cégbitorlás megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a vezérszó közkeletű és így senki által kizárólagos joggal le nem foglalható megjelölés, mert ebben a tekintetben egyedül az összetéveszthetőség lehet vizsgálat tárgya. A kifejtettekre tekintettel indokaiból helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amellyel az alperes terhére megállapította a Kt. 24. §-ába ütköző cégbitorlást, — éspedig arra való tekintet nélkül, hogy a két cég telepe különböző helyen van. Helyes ez a döntés azért, mert cégét a felperesnek korábban bejegyzett cégével a vezérszó és a forgalomba hozott árú eredetére utaló jelzőnek azonos módon, lényegileg azonos összetételben való használata folytán összetéveszthető cégszöveggel jegyeztette bc. Helyes abból folyólag ugyancsak felhozott indokaiból a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése is, amellyel az alperest nemcsak a Vinea vezérszónak, ha* nem a „Tokaji" szónak is a fenti vezérszóval kapcsolatban cégszövegében való használatáról eltiltotta. (Kúria P. IV. 16/1941.)